ránevet
ránevet tárgyatlan ige
1. Nevetve rátekint vkire. A kisbaba ránevet az édesanyjára. Két szép fekete bajszos legény lépett be. – Hát te mit keresel itt? – nevetett rá az egyik legény a diákra. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Kedves jelenség, látvány v. remény> üdítő v. biztató hatással van vkire; rámosolyog. A hamvas, aranyló szőlőfürtök ránevettek. (Mikszáth Kálmán)
Vö: nevet (1a). ránevetés; ránevető.
