ránéz
ránéz tárgyatlan ige
1. Tekintetét vkire, vmire irányítja. Fenyegetően, figyelmesen, futólag, haraggal, kedvesen, mosolyogva ránéz; csak rá → kell nézni. A tanár ránézett a zajongó osztályra, és csend lett. Ránézek fehér arcodra S elfojtom némán, könyemet. (Ady Endre) Úgy ránézett az emberre, hogy elment a kedve a hamisságtul. (Móricz Zsigmond)
2. Rá sem néz vkire, vmire: nem kell neki vki, vmi; figyelmére sem méltatja, megveti. Gyáva legényre rá sem néznek a lányok. Rá sem néz a lencsére. A hadnagy kedvetlen volt, … rá se nézett Kozsehubára. (Mikszáth Kálmán)
Vö: néz (I. 1b, 2). ránéző.
