rányom
rányom tárgyas ige
1. Nyomva ráhelyez vmire vmit. Rányomta írására az itatóspapírt. || a. Nyomva úgy helyez vmire vmit, hogy az v. annak nyoma rajta megmarad. Vö: nyom (7). Rányomja az okmányra a bélyegzőt, a levélre a bélyeget; vmi rányomja a → bélyegét vmire v. vkire. A király … Pergamen levelet vőn [= vett ki] tarsolyábul, Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul. (Arany János) A hosszú középkori rabság … rányomta bélyegét a városkára. (Krúdy Gyula)
2. (ritka) Vmit rányom vkire, vmire: adóssággal v. adóval megterhel vkit, vmit.
3. (ritka, irodalmi nyelvben) A más szavára mintegy befejezésül, nyomatékkal mond vmit. Egy szép asztaláldást monda ő felsége … De, mikor az áment rányomá a népség, | Vette Lajos király csillagos nagy kését, | … Kenyerébe szúrta. (Arany János)
rányomás; rányomható; rányomó; rányomott.
