ráolvas
ráolvas ige
1. tárgyas (népies) <Vmely szöveget, rendsz. törvényt> a vád támogatása céljából felolvasva v. idézve alkalmaz vkire. Ráolvassák a szentenciát, a törvényt.
2. tárgyas (választékos) <Elkövetett bűn(öke)t, hibá(ka)t> szemére hány vkinek. Mikor újra találkozott vele, minden vétségét, botlását ráolvasta. || a. tárgyas (választékos) (Vmely rá nézve kellemetlen tényt v. igazságot) tudatába, emlékezetébe idéz vkinek. Dodó titkos vetélkedést érzett Imrus ellen, akinek jó bizonyítványait, szellemi fölényét mindig ráolvasták. (Babits Mihály)
3. tárgyatlan (elavulóban) Ráolvas (vkire, vmire): kuruzsló szavakkal, babonás eljárással gyógyít vmely személyt, állatot v. vmely sebet, betegséget, szervezeti fogyatkozást. Gyűl oda bűbájos énekkel igéző, Iraló [= írral gyógyító, javas] varázsló; ha ki tud [= tudós] ráolvas. (Arany János) Gyógyítani is tudott, különösen trachomát. Nem kínozta el lápisszal … a beteg szemet …, csak ráolvasott és beleköpött. (Móra Ferenc)
4. tárgyas <Botbüntetéskor ütéseket> számolva rámér vkire. Még ha húsz-harminc botot ráolvasnak, azt sem bánja … (Jókai Mór)
Vö: olvas (I. 6, II. 1a, 2).
ráolvasható; ráolvasó; ráolvasott; ráolvastat.
