ríkat
ríkat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. <Személyt> sírni, ríni késztet; okozza, hogy sírjon, ríjon. Ne ríkasd azt a szegény gyereket! Én sem sírni, sem ríkatni nem szeretek. (Jókai Mór)
2. (ritka, népies) Okozza, előidézi, hogy <vmely állat, főleg sertés> meg-megszakított, éles, sivító hangot adjon, ríjon (2). A pór … szűr alatt Ríkatta disznát. (Arany János)
3. (választékos) <Hegedűt, fúvós hangszert> úgy szólaltat meg, hogy szomorú, bánatos hangot adjon. A fiatal pásztor … keservesen ríkatja tilinkóját. (Arany János) S te hegedűs, te gyermek, | a hegedűt rikasd. (Babits Mihály)
Igekötős igék: megríkat.
ríkatás; ríkatható; ríkató; ríkatott.
