rikít
rikít tárgyatlan ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. <Szín, színes tárgy> túlságosan élénk színe miatt környezetéből ízlést sértően elüt, kirí belőle. Rikít ez a hupikék. Rikít a nyakkendője. A szürke, kopott környezetben rikított a ruhájának élénk színe. (Nagy Lajos)
2. (-t ragos mértékhatározóval is) (tájszó, hangutánzó) Rikolt. Nagyot rikított. A fináncné rikított, az írnokné visított, az írnok az asztalt verve hahotázott. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: iderikít; kirikít; lerikít; odarikít; túlrikít.
rikítás; rikítoz.
