sikong
sikong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
1. (választékos) <Személy, főleg nő, gyermek rendsz. örömében, jókedvében> többször sikolt. A kisgyerek tapsikolt és sikongott örömében. Sikongva fogadta a kedves ajándékot. Jójcakát kívánnak egymásnak és csevegve, sikongva elbúcsúznak hosszan, a távozók végig dalolnak az utcán. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) <Állat, növény, természeti jelenség, tárgy> emberi sikoltáshoz hasonló hangokat hallat. Az erdő csendje dongva verte vissza a lángbagoly vontatott hangját, szajkó és rigó berzenkedve sikongott rá a bokrok között. (Bársony István) Sikonganak a meleg szelek | Messze Délen, messze Délen. (Ady Endre) Vállal feszülnek a szélnek És sikonganak a fák. (Tóth Árpád) Kinn tombolt a tavaszi szél, a kályhák sikongtak, ajtók és ablakok csörögtek. (Babits Mihály)
sikongás; sikongó.
