sikongat
sikongat tárgyatlan ige -tam, -ott, ..asson
1. (kissé választékos) <Személy, főleg gyermek, nő> huzamosabb ideig sikong; sikoltozik. Az asszonyok sikongatva futottak a fák alá a hirtelen zápor elől. Kis karszékben gagyogó kisded ült …, hadonászva és sikongatva. (Jókai Mór) A leánykák ügyetlenül, sikongatva, nevetve mászkáltak föl és le a létrán. (Krúdy Gyula)
2. (irodalmi nyelvben) <Állat, tárgy> emberi sikoltozásra emlékeztető hangokat hallat. A toronyban huhognak a baglyok, a kuvik sikongat. (Jókai Mór) Az elnöki csöngettyű és a villany-drót gyakran zizeg, riadozik, sikongat. (Mikszáth Kálmán)
sikongatás; sikongató.
