szabadkozik
szabadkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. (kissé választékos) Vmit, főleg vmilyen ajándékot, felajánlott dolgot, kínálást, előnyt v. anyagi jutalmat, megtiszteltetést, kitüntetést őszinte v. színlelt szerénységből szavaival el akar hárítani magától, nem akar elfogadni. Eleinte szabadkozott, de aztán mégis elfogadta. A … táblabíró … szabadkozott a méltóságos cím ellen. (Jókai Mór) Szüle … a csősz … elébe tolta a tálat. – No egy kis maradékot, Gyurka bácsi. – A csősz szabadkozott. (Móra Ferenc) || a. (választékos) Vmi ellen (rendsz. enyhébb formában) tiltakozik, kifogásokat mond, vonakodik vmit megtenni; szabódik (1a). Ne szabadkozzék ilyen sokáig, tegye meg, amire kérik! Mit szabadkozol! Én nem kívánok esküvéseket tetőled. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (ritka, régies) Szabadkozik vmi ellen: vminek az igaz voltát kétségbe vonja, tagad vmit. Hallgatok külső tökélyeiről, melyek, bármint szabadkozzanak ez állítás ellen sokan, az asszonyi szívre … megteszik hatásukat. (Eötvös József)
3. (elavult) Szabadulni igyekszik vhonnan, vmitől. Egy tág gödör bal lábát combig elnyelé. Míg onnan szabadkozott, az ifjú már föleszmélten állt. (Vörösmarty Mihály) Ne szabadkozz: Mert nem bocsátlak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
szabadkozó.
