szédelgés
szédelgés [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a szédeleg igével kifejezett állapot, magatartás, viselkedés; az a tény, hogy vki, vmi szédeleg.
1. (ritka) Állandó v. ismétlődő szédülő érzés, állapot; a fej kóválygása, bódulat, bódultság. Állandó, kellemetlen szédelgés; fejének szédelgése. Régen nem folyott az orra vére, hát némi-nemű szédelgést érzett. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Szédelgő (2) magatartás, viselkedés; csalárd, megtévesztő ígéret, állítás v. dicséret. Szédelgésért elítélték. Szédelgést követett el. Ha a királynénál említésbe hozza tervét, ez szédelgésnek fogja nyilatkoztatni… (Kemény Zsigmond) II. József…le akarta küzdeni népeinek fényűzési vágyát…A drága hollandi tulipánokkal való szédelgést is ő buktatta meg. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): házasságszédelgés.
