személyi
személyi [ë v. e] melléknév -leg [e]
1. Olyan, ami rendsz. a közösséggel ellentétben egy v. több (különálló) személyre vonatkozik, csak őt v. őket érinti, ill. rá v. rájuk vonatkozik. Személyi érdek; személyi hírek; személyi intrika; személyi kérdés, űgy; személyi változás. Mi személyileg nagyon sajnáljuk…, hogy már nem lesz a főnökünk. (Karinthy Frigyes) || a. Vkit személyében meghatározó, vki személyazonosságának megállapításához, igazolásához szükséges v. arra alkalmas. Személyi adatok, iratok, okmányok. A pénztárnál felmutatta személyi igazolványát.
2. Személyhez tartozó. Személyi felszerelési tárgyak; (közgazdaságtan) személyi tulajdon: <a magántulajdonnal ellentétben:> a személyes szükségletek kielégítésére való tulajdon.
3. Személynek nyújtott v. juttatott. Személyi biztonság; (pénzügy) személyi hitel: olyan, rendsz. fedezetlen h., amelyet az adós személyes megbízhatósága alapján folyósítanak; személyi kedvezmény; személyi kultusz ←; személyi juttatás, pótlék; (jogtudomány) személyi szolgalom: személyhez kötött, vmely természetes személynek a haláláig érvényes sz. Vidéken, sőt a fővárosban sincs semmi szükség színházi lapra…Egészséges színházi kultusz helyett beteges személyi kultuszt csinálnak. (Ady Endre) Én minden személyi kultusznak ellensége vagyok. (Móricz Zsigmond) || a. <Dolgokkal ellentében> személyi személy(ek)re fordított. Személyi kiadások ←, költségek.
4. Vmely személytől nyújtott, tőle eredő. Személyi biztosíték ←.
5. Személy szerinti, személy(ek) szempontjából tekintett. Személyi felelősség; a vezetőség személyi összetétele.
6. Személyek közti. Személyi harc, kapcsolat, torzsalkodás.
7. (elavulóban) Vkinek a személye körül szolgálatot teljesítő. Személyi titkár. Közülök [= a falu lakosságából] vált ki a földesurak személyi cselédsége. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): egyszemélyi.
