személyiség
személyiség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (választékos) Vmely szempontból jelentős v. érdekes szemly. Érdekes személyiség: előkelő, közéleti, magas állású személyiség; a marxizmus tanítása a nagy személyiségek történelmi szerepéről. Sok kocsi követte a koporsót. Azokban társadalmi személyiségek foglaltak helyet, a polgármester, nejével, több fiatal városatya, hivatalnok. (Kosztolányi Dezső)
2. (sajtónyelvi, választékos) Egyéniség (1). A munkateljesítmény nemcsak a géptől, hanem a munkás személyiségétől is függ.
3. (jogtudomány) Vmely személy, az egyén mint jogalany; az ember társadalmi volta. Az ember természetes személyiség. Mindenkiben tisztelem a személyiséget. || a. (jogtudomány) Az a képesség, hogy vkinek jogai és kötelességei lehetnek. A személyiség az ember születésével kezdődik, és csak halálával szűnik meg.
4. (filozófia) <Némely idealista filozófiai irányzat szóhasználatában:> eszmények, erkölcsi normák szolgálatában álló és azokat megközelítő, értékes, tudatos egyéniség. → Abszolút személyiség.
személyiségi; személyiségű.
