szín [2]
szín [2] főnév -t, -ek [ë v. e], -e [e] v. -je [e]
1. Olyan, rendsz. gazdasági célokra haszn. épület, amelynek v. egyáltalán nincsenek, v. nem minden oldalán vannak fali. (régies) Leveles szín: nagyobb lugas. Az 1847-i tűzvész alkalmával fedél nélkül maradt, s nálam a színben vonta meg magát. (Arany János) [A régi idők magyar színészének] csak színben, pajtában, ökörakolban, deszkabódéban lehetett nemzetének nyelvén szólnia. (Eötvös Károly) Az ember… azt mondja ilyenkor, hogy az idén korán befogott az eső… jön-mén a padlástól a szemétdombig, a színtől az ólig, és igyekszik magával elhitetni, hogy ő most dolgozik. (Móra Ferenc)
2. Járműnek, közlekedési eszköznek, gépeknek elhelyezésére való épület. A villamosok korán reggel futnak ki a színből. Állt biz ott a színben néha négy hintó is. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): gépszín; gépkocsiszín; kapuszín; kocsiszín; szekérszín; vágószín.
