szökevény
szökevény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Olyan személy v. ritk. állat, aki, amely megszökött, elszökött vhonnan. Bujkáló szökevény, a szökevények üldözése, elfogása, újra börtönbe vetése. Kinyílt a kalitka ajtaja, s a kirepült kis szökevényt csak nehezen sikerült kézre keríteni. Ki vagy, ki oly sebten s későn Kopogtatsz a vár kapuján? | Szökevény-e kalandor-e, Avvagy hírnök talán? (Tompa Mihály) Nelli elsápadt, mint az utolért szökevény, amint az ajánlott levél borítékán a kézírást meglátta. (Babits Mihály) || a. jelzői használat(ban) (választékos) Szökött <élőlény, főleg személy>. Szökevény katona. Sírva nyögő csalogány bús szót zendít, s az erdőt Eltölté, csak imént szökevény társára, panasszal. (Vörösmarty Mihály) Egy szökevény istennő … elhagyta paphosi templomát, hogy Keletindiába jöjjön. (Jókai Mór) Szökevény léghajóst, | az új, a jövő, a fény vitt, sodort. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): 1. szökevénypár; szökevénytárs; 2. katonaszökevény; kriptaszökevény.
