tárgyalóterem
tárgyalóterem főnév
Tárgyalások, elsősorban bírói tárgyalások tartására haszn. terem v. e célra kijelölt helyiség. A tárgyalóterem feszült csendje; a tárgyalóterem közönsége; külön tárgyalóterem áll a felek rendelkezésére. A bíróság elfoglalta helyét a tárgyalóteremben. A fegyőrök elvezették a vádlottat a tárgyalóterembe. Csend következett, mint mikor a tárgyalóteremben az ítélet olvasására köhent az elnök. (Gárdonyi Géza) A törvényszék elrendeli a tanú meghiteltetését. – A tárgyalóterem hallgatósága izgatottan, dobogva állt föl. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Olyan helyiség, kül. szoba, ahol éppen tárgyalás folyik. A miniszter előszobája tárgyalóteremmé alakult.
tárgyalótermes; tárgyalótermi.
