tárgyas
tárgyas melléknév -an (nyelvtudomány)
1. Olyan, aminek (nyelvtani) tárgya van v. lehet. Tárgyas ige; tárgyas összetétel: olyan összetett szó, amelyben az előtag az utótagnak tárgya (pl. számottevő, favágó = fát vágó). A kér és a tesz tárgyas ige. A tárgyas igék mellett, minden ok nélkül, következetesen kiteszik a tárgyat akkor is, ha nem akarják hangsúlyozni, akár a németek, akiknek nincs tárgyas ragozásuk. (Kosztolányi Dezső) || a. Tárgyas (szó)szerkezet: olyan sz., amely tárgyból (7) és a tárgyat vonzó igéből, igei származékból áll; tárgyas viszony: a tárgynak és a tárgyat vonzó mondatrésznek a viszonya.
2. Olyan, ami határozott 3. személyű v. 2. személyű tárgyra utal. Tárgyas (ige)ragozás: <főleg a magyar nyelvben> az igének tárgyas személyragokkal való ellátása, ill. ilyen módon való használata; tárgyasan ragoz: <igét> tárgyas személyragokkal lát el, ill. így használ; tárgyas személyrag: tárgyas igéhez járuló olyan sz., amely az alany számán és személyén kívül a tárgynak határozott 3. személyű v. 2. személyű voltára is utal.
tárgyasság.
