üvöltöz
üvöltöz tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zön, (ritka) üvöltözik (hangutánzó)
Gyakran, ismételten v. hosszabb ideig üvölt (1–2). A farkasok egész éjszaka üvöltöztek. Hajt, terel a pór, és rekedő torkával üvöltöz. (Vörösmarty Mihály) Mint sebzett oroszlán dühvel igy üvöltöz. (Gyulai Pál) || a. (bizalmas, túlzó, rosszalló) Ilyen hangon kiabál, ordítoz. Mit üvöltözöl mindig a gyerekkel?
Igekötős igék: beleüvöltöz; elüvöltöz; ráüvöltöz; teleüvöltöz; végigüvöltöz; visszaüvöltöz.
üvöltöző; üvöltöztet.
