vérbőség
vérbőség főnév
1. (orvostudomány) <Vmely testrészben, szervben> az ereknek a rendesnél nagyobb vértartalma, vérrel duzzadásig telt állapota, telítettsége. → Aktív vérbőség; → passzív v. pangásos vérbőség; élettani, kóros, természetes, mesterséges vérbőség. A gyulladt testrészen vérbőség mutatkozik. A vérbőségnél szokták a piócát alkalmazni. (Jókai Mór)
2. (ritka) Vkinek vérmes volta. Nézte a vérbőségtől eltorzult arcokat. (Móricz Zsigmond)
