verbunk
verbunk [e v. ë] főnév -ot, -ja verbung (történettudomány, régies)
1. Toborzás (1). Itt a verbung, álljunk be katonának. (népköltés)
2. Toborzó katonák csoportja. Ha pengeti, hadd pengesse, Pengjen sarkantyúja, | Kossuth Lajos verbunkja A muzsikáltatója. (népköltés) [A bojtár] odább ugrott, hogy … elmenjen az ország más részébe, megkeresni a verbungot. (Vas Gereben)
3. Toborzott katonák csoportja. Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, Csárda előtt ki is tűzi veres zászlaját. (népköltés)
4. Verbunkos (I. 1, 2). Verbunkot fúj; verbunkot jár. Nemcsak a viadalnál Szólott, hanem az asztalnál Verbunkot tudott fúvni. (Csokonai Vitéz Mihály)
verbunkol.
