vezénylés
vezénylés [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a vezényel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki vezényel, ill. az a cselekvés, hogy vmit v. ritk. vkit vezényelnek.
1. (katonaság) Nagyobb csapat felett a parancsnoki hatalom gyakorlása. Az ezred, a hadtest vezénylése. || a. (katonaság) Vminek v. vmely csapatnak paranccsal vhová való küldése, irányítása. Ideiglenes, tartós vezénylés; szolgálatba vezénylés; a századnak rohamra, a frontra vezénylése. || b. Az a cselekvés, hogy vmit vezényelnek. Roham, sortűz vezénylése; a szolgálat vezénylése.
2. Ének- v. zenekar vezetése, ill. vmely zenemű előadásának, eljátszásának karmesteri irányítása. A kórus, a zenekar vezénylése; az opera, a szimfónia vezénylése. A dalt a szerző vezénylésével adták elő.
vezénylési.
