vezénylet
vezénylet [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (katonaság v. választékos)
1. Vezénylés (1–2). A gyakorlaton való vezénylet; más munkára való vezénylet; a szerző vezényletével. Az utcán hosszú sorban voltak fölállítva … az iskolás gyermekek … tanitóik vezénylete alatt. (Jókai Mór) [A honvédség] vezénylete tisztán nemzeti volt. (Vajda János)
2. Vezényelő, irányító hatalom. Vkinek vezénylete alatt áll; a vezényletet átadja v. átruházza; a vezényletet átveszi; vezénylettel megbíz vkit. Míg a vezényletre szükséges intézkedések foganatba vétettek, a közkatonaság is szervezve lőn. (Kemény Zsigmond) Alabin őrnagy … még sebesülten is megtartá a vezényletet. (Jókai Mór)
vezényleti; vezényletű.
