zördít
zördít tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (gyak. -t ragos mértékhat-val) (hangutánzó)
1. (régies, irodalmi nyelvben) Előidézi, okozza, hogy vmi egy alkalommal zörgő hangot adjon. És hozza szörnyű fegyvereit, s nagyot Zördít vasával pajzsa nyomos rezén. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Erélyesen v. nyersen rászól vkire. Mérgesen a fiúra zördített.
Igekötős igék: felzördít; megzördít; rázördít.
zördítés; zördített; zördítő.
