zördül
zördül tárgyatlan ige -t, -jön (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
1. (ritka, régies) Megzördül. Hirtelen nagyot zördült az ablak. Zördül a tábori dobszó. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (ritka) Zörren (1). Lépte alatt alig zördül a haraszt. Hogyha levél zördül, őt sejteti véle szerelme. (Kisfaludy Károly)
2. (átvitt értelemben, ritka) Erélyesen v. nyersen rászól vkire. Durván ránk zördült.
Igekötős igék: megzördül; összezördül; rázördül.
zördülő; zördült.
