GYAPONIK
GYAPONIK, GYOPONIK, (gyap-on-ik) k. m. gyapon-t. Elavult ige, s am. gyúlad, indulatra gerjed, felgyúlad, felindúl. „Ezt hallván a császár nagyon meggyaponék, és sietetesen parancsolá, hogy rakatnának nagy tüzet az piaczon. Szent Katalin prózai legendája. (Toldy Ferencz kiadása. 243. l.). „Kell azért bizonyával minekünk felgyoponnunk az szent szeretetben.” Érsekújvári Cod. 63. l. Eredetre rokon a gyu, gyúl, gyújt szókkal. (Mátyás Florián után). A szanszkritban dava-sz v. dáva-sz, am. hév, tűz; és a görögben δα−ι−ω, am. gyujtok, δα−ι−ς, égés, fáklya. (Curtius).
