GYAPONT
GYAPONT, GYOPONT, (gyap-ont) áth. m. gyapont-ott. Elavult ige, am. gyúlaszt, gerjeszt, valamely indulatra hevít: „És gyaponts engem te szent szerelmedben.” Czech-Cod. „Hogy az isteni szeretetet, ki mind ez világon megholt vala, felindojtaná, avagy felgyopontaná.” Érs. Cod. „Ne ragagyon el a dihesség, ne gyopontson fel az harag.” Érs. Cod. „Jő el dicsőséges szent lélek, töltsed be az te híveidnek szívöket, és az te szerelmednek lángozó tüzét gyapontsad fel ő bennek. Érs. C. (Mátyás Fl. után).
