Zenta,
Zenta, rendezett tanácsu város Bács-Bodrog vármegyében, a Tisza jobb partján, igen termékeny vidéken; falusias külsejü város, melynek szebb épületei csak a városháztéren vannak. Z. a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, közjegyzőség és adóhivatal széke; van községi algimnáziuma, városi kórháza, többféle egyesülete és társulata, 2 takarékpénztára (az osztrák-magyar bank mellékhelye), vasúti és gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Zentai Közlöny (IX. évf.) és a Zentai Hirlap (V. évf.). Lakóinak száma 1850-ben 14 797, 1870-ben 19 938, 1891-ben 25 725; ezek közt van (1891) 23 013 magyar, 362 német és 2221 szerb, hitfelekezet szerint 22 142 r. kat., 2168 gör. keleti, 54 ág. evang., 112 helv. és 1225 izrael. Fő foglalkozásuk a földmívelés és gabonaszállítás; ezenkivül igen jelentékeny a malomipar. Forgalma igen élénk, a Tisza tulsó partjával fahíd köti össze. A házak száma 4392. Óriási határa (37 279 ha.) igen termékeny. Z.-tól délre történt 1697 szept. 11. az a nevezetes csata, melyben Szavójai Jenő herceg a török sereget fényesen legyőzte. 1895. Ferenc József király jelenlétében a nagy hadi gyakorlatokat tartották Z. környékén. Közelebb Szavójai Jenőnek emlékszobrot állítottak.
Zenta város pecsétje.
