Zeolitok,
Zeolitok, ásványcsoport, mely magában egyesíti azösszes viztartalmu nátrium- és kálcium-aluminium-szilikátokat, az egyikben-másikban bárium- és kálium-tartalommal. Majdnem kivétel nélkül mind szépen kristályosodnak, kristályai majdnem mindig fennőttek, többnyire fehérek v. színtelenk és mint utólagos képződmények, kőzetek repedéseiben, hasadékaiban, különösen pedig vulkáni kőzeteknek (bazalt, trachit, melafir, diabon stb.) üregeiben találhatók, részint kristályokban részint magvas, leveles kristályhalmazokban. Ezen kőzeteknek elváltozása, kilúgozása szolgáltatta képződésükhöz az anyagot. Legfőképen földpátoknak, de még nefelinnek, laicitnek is elváltozási termékei. Nevezetes tulajdonságuk, hogy izzítva habzás, mintegy forrás közben olvadnak (ezt fejezi ki a nevök is, mi annyi mint forrva olvadó kövek) és hogy savak megbontják, miközben kocsonyássá lesznek. Fajsúlyuk nagy viztartalmuk miatt kicsiny, többnyire 2,2, keménységük csekély, legtöbbször 3,5-5. Egyik-másik közülök erősen nedvszívő, száraz levegőben és melegítve sok vizet vesztenek, nedves levegőből viszont sok vizet szívnak magukba. Egyik igen érdekes és a természet háztartására nézve igen fontos sajátságuk, hogy képesek bizonyos oldatoknak nátrium- és mésztartalmukat átadni, azokból pedig csereképen káliumot, ammoniákot és egyéb anyagokat felvenni. A talajképzésben ezen tulajdonságuk alapján ugy látszik jelentőséges részük van, mert alighanem az ő közvetítésükkel történik azon anyagcsere, melynek következtében a szilikátok jó termőföldekké alakulhatnak. A talajba a kőzetekből mindig kerül nagymennyiségü földpát, ez valószinüleg előbb Z.-ká alakul és csak ezeknek közbenjárásával lesz a termőföld. A fontosabb Z. a következők: analcim, natrolit, thomsonit, skolecit, laumontit, chabazit, stilbit (heulandit), dezmin, fillipszit, harmotom, apofillit, brerosterit, faujazit, gismondin, gmelinit, herschelit, zeagonit.
