hálaadás
hálaadás: Az emberek iránti háláról a Szentírásban ritkán esik szó: az emberek ajándékai is Isten ajándékainak, „felülről való, a világosság Atyjától alászálló” adománynak számítanak (Jak 1,17). Tehát csaknem minden esetben az Istent illeti a hála a Bibliában, hozzá száll fel. Az ÓSz ismeri a hálaáldozatot (Zsolt 56,13) és a hálaénekeket (118), de a héb.-ben valójában nincs külön szó a ~ra; Izr. úgy adott hálát az Istennek, hogy dicsőítette és magasztalta. Ennek volt a neve a todah ’dicsőítés, hálaadás’. Csak a LXX későbbi kv.-eibe került bele a gör.-ből a ’hála’ és ’hálát ad’ értelmű eucharisztia, amely aztán az ÚSz-ben is szerepel a szemita kifejezések mellett. Teljesen ósz-i hangvételű az ÚSz-ben Mária hálaéneke (® Magnificat). – Jézus elvárja, hogy az emberek dicsőítsék Istent, ha megtapasztalják Isten segítségét (Lk 17,11–19), de elveti azt a hálaimát (® ima), amely valójában dicsekvés (18,9–14). Egyébként a ~ összhangban áll az üdvösség és a kinyilatkoztatás kibontakozásával a tört.-ben. A hála válasz Isten jótéteményeire és ezekkel párhuzamosan fokozódik. Tetőfokát, a legnagyobb bensőségességet az ÚSz-ben éri el, ahol a hívő értelem belemerül a megjelent üdvösségbe. Hálát adni ezért Pál ap. szíve vágya, és úgy jelenik meg leveleiben, mint ami hozzátartozik a keresztény alapmagatartáshoz. Egész ap.-i munkáját olyan útnak tekinti, amely Istennek a hit világosságára eljutott hálából fakadó dicsőítésébe torkollik (2Kor 4,15). Mindent, amit az emberek tesznek és mondanak, Jézus nevében kell tenniük és mondaniuk, és hálát kell érte adniuk az Atyának (Kol 3,17). Ugyanígy ~ illeti meg Istent az étel-italért is (1Kor 10,30 kk.); az ételeket azért teremtette Isten, hogy a hívő ~sal fogyassza (1Tim 4,3 kk.). – A ~ mindenekelőtt a liturgiában kapott helyet. A liturgia már az ÓSz-ben az Isten üdvözítő tetteire való emlékezést jelentette. Bizonyosra vehető, hogy a Pál leveleiben található egyes részeket a közösség istentisztelet keretében ~ul énekelte (Ef 5,18–20). Az ősegyh.-i hagyományban az úrvacsora már Pál előtt Eucharisztia, liturgikus hálaima lett, mégpedig kiváló módon. Nem véletlen, hogy a mennyei istentiszteletnek is a ~ az alaphangja a beteljesedéskor (Jel 4,9; 7,12).
