hálaáldozat
hálaáldozat: Egyik magyar megfelelője a héb. selamimnak, amelyet békeáldozatnak, dicsérő v. dicsőítő áldozatnak, közösségi áldozatnak is szokás nevezni. A Lev 3 és 7,11–18.28–36 szerint a kézföltétel után minden tiszta állatot (akár nagyot, akár kicsit) föl lehetett a központi szentélyben áldozni ~ul. A pap a vérrel körül meghintette az oltárt, és a zsíros darabokat Isten részeként elégették. Bizonyos részek a papot illették meg, aki az áldozati állatnak vérét vette. Ami megmaradt, azt meghatározott időn belül az áldozat bemutatója elfogyaszthatta az általa meghívottakkal együtt szt. vendégség keretében. Más ®áldozatokkal összekapcsolva rendszerint a ~ zárta az ünnepet, de magában is be lehetett mutatni (1Sám 11,15; 1Kir 8,63; 2Krón 30,22). A szándék figyelembevételével a P (Papi irat) önkéntes áldozatnak, fogadalmi áldozatnak, dicsőítő áldozatnak v. a nazirok áldozatának minősíti, de ilyenkor a szertartás kiegészülhet (vö. Lev 7,12; Szám 6,15 kk.). – A ~ vsz. nomád áldozati lakomára vezethető vissza (vérrel meghintés, közös étkezés Isten részvétele nélkül). Nyilvánvaló, hogy az Ígéret földjének elfoglalása után Izr. átvette az Isten részének elégetését, valamint az elnevezést az őslakosoktól, a vérrel meghintés szertartását megtartva. Jellemzője a vidám lakoma, amely közösségbe fogta össze az áldozat bemutatóját az Istennel és a meghívottakkal. Már a pátriárkák idején is hozzátartozott a lakoma a szövetség megkötéséhez (Ter 31,54). A Pentateuchusban a ~ mindig kapcsolatban áll a Sínai-hegyen létrejött szövetség megkötésével. Ebből következően a tört.-i kv.-ekben a ~ok a szövetségi hűség kifejezői; ezért is tekinthetők igazi közösségi áldozatnak. A P hatására és az engesztelő szertartások előtérbe kerülésével az áldozati lakoma, az áldozatnak ez az eredetileg legfontosabb változata, veszített jelentőségéből.
