hieroglifák
hieroglifák: az egyiptomi, főleg vésett feliratok írásjeleinek gör. neve. A ~ már nem képírást képviselnek, hanem hangokat jelölnek, de a jelek megőrizték képi jellegüket. A klasszikus korban mintegy 700 különféle jel volt használatban. A lapidáris változaton kívül nagyon régen ismertek egy mindennapi használatra való folyóírást is, ez volt az ún. hieratikus írás, majd a Kr. e. 7. sz.-tól használták az ún. démotikus írást. Ezt a leegyszerűsített írást a gör. írók nevezték el démotikusnak (népi írásnak), a hieroglifákkal és a művelt papok által használt hieratikus írással szemben. A ~ esetében az írás irányát nem szabták meg: lehetett függőleges (vertikális) sorokban felülről lefelé is írni, de ugyanúgy vízszintes (horizontális) sorokban jobbról balra v. fordítva, balról jobbra haladva. Az élőlény formájú írásjel mindig a sor eleje felé nézett. A ~ csak a szavak mássalhangzóvázát jelölték, és csaknem minden szó esetében utaltak a fogalomköri hovatartozásra, v. nyújtottak valamilyen segítséget a kiejtéséhez, az olvasáshoz. A kurzív ~at piros v. fekete tintával és legalább 16 cm hosszú kákaszárral írták, amelynek alsó végét rostosra rágták. Csak a gör.–róm. korban kezdték használni a nádtollat íróeszközként. Az íráshoz anyagul főleg a mindig drága ® papirusz szolgált, de írtak ~kal cserépdarabokra (® osztrakon), mészkődarabokra, fatáblácskákra v. bőrre is. A legrégibb ~ a Kr. e. 4. sz. végéről valók, a legkésőbbiek Kr. u. 394. 8. 24-i keletűek. A ~ megfejtése, amely Th. Young angol és J. Fr. Champollion francia tudós nevéhez fűződik, az egyiptológia alapjainak megvetését jelentette.
82. Hieroglifák egy Kr. e. 2500 körüli sír faláról: bal oldalon áll a sír tulajdonosa, jobb oldalon 3 sorban írnokai munka közben. Íróvesszőiket, melyet íráskor a mutató és középső ujjuk között tartanak, a bal fülükhöz tűzték. Bal kezükben papiruszlap és paletta van tintával. A felső sor 1. és az alsó sor 3. írnoka mögött kötegbe fogott papirusztekercsek láthatók
