Nikodémus
Nikodémus (gör. ’aki a néppel győz’): Zsidó körökben eléggé elterjedt (vö. ZsidTört 14,3.2) hellén neve ellenére ® farizeus és tanácsos volt, feltehetően a ® főtanács tagja, akit János evangélista úgy állít elénk, mint a nép vezetői közül azon kevesek egyikét, akik – ha bátortalanul és nem teljes meggyőződéssel is, de – elismerték Jézust v. legalább komolyan vették. Jézussal folytatott beszélgetésének (Jn 3,1–21; 3,1–12: a beszélgetés; 3,13–21: kérügmatikus reflexió; R. Schnackenburg szerint hozzá kell olvasni 3,31–36-ot) tárgya az embernek vízből és Szentlélekből való ® újjászületése, mégpedig az Isten országába bejutás elengedhetetlen feltételeként. A farizeusokkal szemben védelmébe vette Jézust (7,50), Jézus temetésére pedig vitt 100 font mirha- és aloékeveréket (19,39). – Egy – nem egységes – apokrif ev. is fűződik a nevéhez. Az 1. rész (1–16. f.) ® Pilátus cselekedeteit (Acta Pilati) tartalmazza; a 2. rész (17–27. f.) 2 szemtanú beszámolóját öleli fel ® Krisztus pokolraszállásáról. A 2 önálló részt Kr. u. 400 után olvaszthatták össze. A szöveg 2 egymástól eltérő gör. változatban és több fordításban maradt fenn.
