Dágón
Dágón Az ÓSZ-ben filiszteus istenség. Kultusza azonban már a filiszteusok előtt is ismert volt. Tiszteletének egyik fő helye Mari. A sumír és babiloni istenek között is megtalálható. Ugaritban is állt temploma, bár Baal mellett háttérbe szorult. Az ugariti szövegek Baal atyjának említik. A Kr. e. 5. szd.-ig megy vissza az a hagyomány, hogy bálványszobra hal formájú volt. Nem helytálló a név származtatása a h. dág = hal szóból. Másik levezetés a sémi dágán = búza szóval hozza kapcsolatba. Bár termékenységi isten volt, mégsem igazolható ez a levezetés.
A filiszteusoknál egyik temploma Asdódban állt. Ide vitték az izráelitáktól elvett szent ládát. Majd tovább küldték, mert Dágón szobra ledőlt és összetört (1Sám 5,1-8). Az erejétől megfosztott Sámsont Dágón templomába vitték a sokaság elé (Bír 16,23). Valószínűleg Gázában volt ez a Dágón-templom (Bír 16,21), melyet Sámson Istentől még egyszer visszanyert erejével összedöntött (Bír 16,28-30). Saul király levágott fejét is Dágón-templomba vitték a filiszteusok. Már a honfoglalás előtt voltak Palesztinában Dágón-templomok. Erre utalnak a Dágón névvel összetett helységnevek (Józs 15,41; 19,27). Az asdódi Dágón-templomot Makkabeus Júdás testvére, Jónátán gyújtotta fel Kr. e. 150-ben (1Makk 10,84). (Ld. még ASDÓD; FILISZTEUSOK).
