Felhőoszlop
Felhőoszlop Isten jelenlétének látható jele a PUSZTAI VÁNDORLÁS idején. Midőn Izráel fiai Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból, az Úr előttük ment nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop képében, hogy mutassa nekik az utat (2Móz 13,21-22; 4Móz 14,14; Neh 9,12.19; Zsolt 78,14). Mikor az üldöző egyiptomi sereg már a nyomukban volt, a felhőoszlop mögéjük került, és eltakarta őket (2Móz 14,19-20; Zsolt 105,39). Isten a felhőoszlopból tekintett alá az egyiptomiakra, elveszítvén őket (2Móz 14,24); és a felhőoszlopból szólt Izráel fiaihoz, tanítván és intvén őket (Zsolt 99,7). Amikor elkészült a SZENT SÁTOR, beborította a felhő (2Móz 40,34), s valahányszor Mózes a sátorban beszélt az Úrral, újra meg újra megjelent fölötte a felhőoszlop (2Móz 33,9-10; 4Móz 12,4kk; 5Móz 31,15). Amíg a felhőoszlop egy helyben állt, a nép is veszteg maradt; mihelyt azonban felszállt, a nép is útnak eredt (2Móz 40,34-38; 4Móz 9,15-23).
A felhő- és tűzoszlop, mint Isten oltalmazó jelenlétének szimbóluma, megjelenik az új Jeruzsálemről szóló ézsaiási próféciában is (Ézs 4,5). Az ÚSZ-ben Pál apostol tesz róla említést: a keresztség (egyik) előképének tekinti (1Kor 10,1-2).
