Fiúvá fogadás
Fiúvá fogadás Az ÓSZ is ismeri és említi azt a szokást, hogy valaki fiává fogadjon egy gyermeket, azaz részeltesse a gyermeki jogokban és kötelességekben. A fiúvá fogadott gyermek örökösként él ezután. Ábrahám fiává akarja fogadni egyik szolgáját, mert nincs gyermeke (1Móz 15,3). Jákób fiává fogadja két unokáját (1Móz 48,5.14-20). Ugyanígy cselekszik József a dédunokáival. Térdére veszi, azaz örököseinek ismeri el őket (1Móz 50,23). Több hasonló esetről is olvasunk az ÓSZ-ben (vö. Ruth 4,16; 2Móz 2,10; Eszt 2,7). A »Fiammá tettelek ma téged« kifejezés (Zsolt 2,7) valószínűleg a hivatalos ADOPCIÓS FORMULA. Távol áll tőle minden olyan elképzelés, amelyik Isten és a király között biológiai kapcsolatot feltételez. A fiúvá fogadás üdvtörténeti kategória: Jahve és Izráel népe szövetségi kapcsolatának kifejeződése. A szövetségi ígéretek érvényére utal a nátáni jövendölés: »Atyja leszek és ő fiam lesz« (2Sám 7,14). Az ígéret a Dávid házának szól, ahonnan majd az Egyszülött Fiú származik test szerint (vö. Róm 1,3).
A fiúvá fogadás az ÚSZ-ben egyszerre jelenti Isten kegyelmes végzését a megváltottak felől (Ef 1,5), valamint ennek következményét a hívők életében (Gal 4,5-6). Isten szabad kegyelmének tette nem természetes, nem biztosítható. Az emberi korlátok közé nem szorítható Lélek marad a kezdeményező abban, hogy a Krisztusban megszabadult ember így kiáltson: Abba, Atyánk (Róm 8,14-15). A fiúvá fogadás következménye a törvény átka alóli felszabadulás (Gal 4,5), az Isten háza népéhez tartozás (Ef 2,19), az örökségben való osztozás (Róm 8,17). A Róm 8,23 jövendőbeli valóságként beszél a fiúvá fogadásról, arra utalva, hogy Isten gyermekeiként a még újjá nem teremtett világban élünk, ellentmondásokkal teli úton haladva a beteljesedés felé (vö. Jel 21,7). (Ld. még FIÚ, FIÚSÁG, ADOPCIÓ, ADOPCIÓS FORMULA).
BG
