Manassé imája
Manassé imája Hosszú és bűnös uralkodása végén MANASSÉ király a 2Krón 33,12k szerint megtért és Istenhez imádkozott. A 2Krón 33,18 hivatkozik forrására, amelyben ez az imádság is megtalálható, ez azonban nem maradt ránk.
Ezt a hiányt akarta pótolni a Manassé imája (görögül Proszeukhé Manasszé, latinul Oratio Manassis) című APOKRIFUS IRAT szerzője. A LXX-ban található, a zsoltárokhoz csatlakozó ódák (ódai) gyűjteményében. Nem azonos a B-i Manassé imádságával, szerzője valószínűleg keresztyén, erre következtethetünk az első verséből: Mindenható Úr, atyáinknak, Ábrahámnak és Izsáknak és Jákóbnak és az ő igaz magvuknak Istene. A V-ban a Jel után áll, nem Jeromos fordítása. Legkorábbi előfordulása a szír Didaszkáliában (Kr. u. 3. szd.) és a valamivel későbbi Apostoli Konstituciókban.
Formája szerint egyén panaszéneke (vö. KÖLTÉSZET), bűnbánó zsoltár.
Tartalma: Hosszú, himnikus megszólítás (1-7), a bűnök megvallása meglehetősen általános kifejezésekkel, tehát nincs szó Manassé egyéni bűneiről (8-12), bűnbocsánatkérés, a meghallgattatás iránti bizalom kifejezése, hálaadás (13-15).
