virág
virág – ‘fejlett növények színes, gyakran illatos szaporító szerve’; ‘virágos növény’: mezei virágok; ‘a legerőteljesebb időszak’: élete virágjában érte a halál; ‘kedveskedő megszólítás’: világ világa, virágnak virága (Ómagyar Mária-siralom). Származékai: virágos, virágzik, virágzás, virágzat.
A ~ ősmagyar kori szóhasadás nyomán jött létre a világ szóból, annak ‘fény, világosság’ jelentése szerint. A l ⇨ r hangváltozásra példa fullánk ⇨ fúró (lásd fúr); a ~ alakváltozat ‘fény’ ⇨ ‘fénylő, fehérben vagy színekben tündöklő jelenség’ ⇨ ‘virágzás, virágzat, virág’ jelentésfejlődés végén különült el végleg a világtól. Az orosz szvjet (‘világosság’) és cvjet (‘virág’) is etimológiai kapcsolatban áll.
