Haiczl Kálmán,
Haiczl Kálmán,
theol. doktor, esztergom-főegyházm. pap, szül. 1866. okt. 14. Selmeczbányán (Hontm.); a gymnasiumot ugyanott, Pozsonyban és Esztergomban, a theologiát szintén Esztergomban 1887-ben végezte. 1888-ban gyorsírás-tanári oklevelet nyert. 1889. márcz. 22. pappá szenteltetett föl; ugyanazon évben herczegprimási levéltárossá s szertartóvá, 1892. márcz. 23. pedig hgprimási s érseki főszentszéki jegyzővé neveztetett ki.
Czikkei az Összetartásban (1885. Szabó József püspök élet- és jellemrajza, A pápaság érdemei a polgárosodás körül), a Népnevelőben (1887. Meszlényi Gyula szatmári püspök élete), az Esztergomi Közlönyben (1888: Arról a nagyszombati konfliktusról, Egy «Doctor Romanus», Nyelvtudományi csodabogarak, 1889. Az afrikai rabszolgaságról), a M. Államban (1890. A Pazmaneumnak Magyarországba való visszahelyezéséről, 1892. Reminiszcenciák Simor Jánosról), a M. Sionban (1891. A nazarénus szerzetesek Péliföldön, 1892. Frőbel gyermekkertek kath. paedagogiai szempontból.)
Munkája: A szentszéki holttá nyilvánítási eljárás. Esztergom, 1894. (Különnyomat a M. Sionból.)
Kiadta Simor János Kisebb alkalmi beszédeit. (Bpest, 1894.)
Zelliger József, Egyházi Irók Csarnoka 157.
