Réthi Lajos (vámosgálfalvi),
Réthi Lajos (vámosgálfalvi),
nyug. kir. tanfelügyelő, Réthi Mózes, ev. ref. lelkész és Vályi Anna fia, szül. 1840. jan. 3. Erdő-Csinádon (Maros-Tordam.); 11 éves korában Marosvásárhelyt a II. gymnasiumi osztályba vették föl, 1857-ben tett érettségi vizsgát; azután még két évig maradt a kollegiumban, hol a bölcseleti tanfolyamot végezte, azután apja kivánságára a papi pályára lépett és 1859–61-ben Kolozsvárt a theologiait tanulta. Ezután egy évig gymnasiumi tanító volt ugyanott; innét kapott meghívást br. Kemény György házához és nevelője lett br. Kemény Endrének, a költő s országgyűlési képviselőnek. 1865-ben befejezvén az ifjú báró nevelését, az irodalomnak kivánta szentelni életét és megalapította a Növendékek Lapját, azonban pártolás hiánya miatt háromnegyed év mulva ezt megszüntette. 1866-ban br. Huszár Károly házánál Abafáján vállalt nevelői állást A függetlenség utáni vágy itt sem hagyta pihenni s már 1867-ben Pestre tette át lakását, belmunkatársa lett a Vasárnapi Ujságnak és néhány társával megindította a Jó Barát czímű néplapot, mely tisztességes jövedelmet is biztosított számára. A tanfelügyelőségek szervezésekor 1869-ben Brassó, Fogaras és Felső-Fehér vármegyék tanfelügyelőjévé nevezte ki br. Eötvös József miniszter kir. tanácsosi czímmel. 1873-ban áthelyeztetett Hunyad és az akkor még létezett Zaránd vármegyék tanfelügyelőjévé Dévára, hol nagy tevékenységet fejtett ki Déva és Hunyad vármegye társadalmi és humanisztikus életében. Megalapítója volt a Hunyad cz. vegyes tartalmú hetilapnak 1877. ápr. 17., melynek mindvégig buzgó munkatársa volt. Az Emke hunyadmegyei választmányának alelnöke, később elnöke lett. 1903. okt. 24. a hunyadmegyei ált. tanító-egyesület megünnepelte hunyadmegyei tanfelügyelőségének 30 éves fordulóját, tiszteleti tagjának választotta s az orsz. Ferencz József tanítók-házánál nevére 4000 koronás alapítványt tett. 1906. jan. nyugalomba vonult, mely alkalomból a népoktatás terén kifejtett buzgó és eredményes működése elismeréseül ő felsége a miniszteri osztálytanácsi czímet adományozta neki.
Czikkei a Korány czímű zsebkönyvben (1861. Képek az életből és költemények); a Kolozsvári Albumban (1862. Költemények); az Ország-Tükrében (1863. Bolyai Farkas); a Korunk Tárczájában (1865. Egy népdal és eredete); az Uj Korszakban (1865. Bolyai Farkasról); a M. Sajtóban (1865. Vak Laczi, a marosvásárhelyi Homér); a Magyarország Képekben cz. folyóiratban (1867. Czigánynépélet, 1868. Erdélyi szász népviselet, A székely nő, Uti képek a Székelyföldön: Kézdivásárhelytől a Szent-Anna tőig); a Hazánk és a Külföldben (1868. Beniczky Lajos honvédezredes); a Népiskolai Könyvtárban (1868. Gyermekélet a harczos időkből); a Vasárnapi Ujságban (1868. Az erdélyi unitáriusok, Congrád Mór az erdélyi szászok ispánja, A Hora-világból: Hunyad-vármegye folyamodása Magyarországhoz 1790., Keresetre induló székelyek, A gernyeszegi népiskola, Takács János, Szolnoki honvéd-emlék, Thury György halála, Tiboldi István, A városerdőben nyári ünnepnapon, Szász községi biró Erdélyben, 1869. Csordahajtás, Levantei kereskedés, Faáruló székely, 1870. Apja levele Bolyai Farkashoz, Mit tud a székely, ha rosszra adja a fejét, 1873. Marosvásárhely a philosophusok városa, Magyar nemzetiség Hunyad megyében, Tanuljunk az erdélyi szászoktól, A székelyföldi gyógyfürdőkről, Hosszú husvét, Brassói román népszokások, 1874. A székely leányok Brassóban, 1877. Négy írónő egy családból: Jósika, Mária bárónő, Gyulai Józsefné, b. Dániel Polixena, gr. Wass Ottilia, 1880. Janku, a havasok királya, 1884. Párvivás, 1887. Brassói emlékeimből, A dévai királynapokról, 1904. Hegyek közül: alakok és esetek, 1906. Az öreg sírdogál, rajz); a Néptanítók Lapjában (1874. Mi lesz a világból, ha mindenki tudós lesz? Életkép, A pálya és az elismerés, életképi vonások néptanítóink köréből, 1875. A cebei kis kántor, 1876. Fogadhat-e el a tanító ajándékot tanítványai részéről? Népiskolai jutalmazások, 1877. A néptanítók mellékfoglalkozása, 1879. Tanfelügyelői levelek); az Igazmondóban (1877. 27. sz. beszély); a Magyarországban (1879. 46. sz. Adatok Petőfi ifjuságához); a M. Polgárban (1884. 17. sz. Br. Nopcsa Lászlóról); a Szabadelvűpárti Naptárban (1884. és 1885-re Életképek); a Kolozsvárban (1887. 300. sz. Oda «Fenn» emlékezés, elmélkedés); a Hunyadban (1888. 45., 46. sz. Báró Jósika Géza emlékezete); írt még a Hon, Haza, Reform, Nemzet, Ország Tükre, Kritikai Lapok, Magy. Tanügy, Fővárosi Lapok, Budapesti Közlöny, Üstökös, Kolozsvári Közlöny, Kelet, Erdélyi Protestáns Közlöny czímű lapokba s az 1850 óta megjelent csaknem minden szépirodalmi vállalatba.
Munkái:
1. Szavalmányok növendéklányok számára. Kolozsvár, 1862.
2. Ifjusági beszélyek. Függelékül két színmű. Pest, 1868.
3. Komoly szózat a választókhoz. Függelékül: Észrevételek Skorpiók röpiratára. U. ott, 1869.
4. Megpihenés óráiból. Elbeszélések. Déva, 1882. (14 évig írt beszélyeinek gyűjteménye.)
Szerkesztette a Korány cz. zsebkönyvet, a ref. iskolai ifjúság dolgozataiból Kolozsvárt 1861-ben (báró Bánffy Dezsővel együtt); a Kolozsvári Albumot 1862-ben (br. Bánffy Dezső és Deák Farkassal együtt); a Növendékek Lapját 1865. ápr.-decz. Kolozsvárt; a Jó Barát cz. szépirodalmi és ismeretterjesztő képes lapot, mely havonként kétszer jelent meg 1867. okt. 1-től 1868. decz. 16-ig Pesten; a Jó Barát cz. nagy képes naptárt 1870-re, szintén Pesten.
Jegyei: R-s. és R. L. (a Vasárnapi Ujságban.)
Néptanítók Lapja 1869. 401., 1870. 401. l.
Vasárnapi Ujság 1879. 11. sz. arczk., 46. sz. arczk., 1895. 24. sz. arczk., 1903. 44. sz.
Petrik Könyvészete.
Paedagogiai Plutarch. 1887. II. 51. l. kőny. arczk.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ország-Világ 1895. 23. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 509. l.
Vaday József, Magyar tanférfiak. Békés-Csaba, 1896. fénynyom. arczk.
Budapesti Hírlap 1906. 32. sz.
