Réthy László,
Réthy László,
bölcseleti doktor, m. nemzeti múzeumi éremtári igazgatóőr, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1851. nov. 21. Szarvason (Békésm.), hol atyja R. Lipót az első békésvármegyei könyvnyomdát alapította 1846-ban; ezzel később Békés-Gyulára, majd 1858-ban Aradra költözött. R. elemi tanulmányait Aradon Nikodém János ev. lelkész iskolájában végezte, majd a szarvasi evang. később a pesti ev. ref. gymnasiumban tanult. Felsőbb tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte, mint Rómer, Salamon, Budenz, Miklosich, Karabaček, Müller Frigyes tanítványa. 1877–79-ben a békéscsabai polgári leányiskolánál tanított; onnét Aradra ment és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. 1880-ban bölcseleti doktorrá avatták. 1882. máj. 31. a m. n. múzeum érem- és régiségosztályához nevezték ki irnoknak. 1885. decz. 18. segédőr, 1893. jún. 17. őr és 1901-ben igazgatóőr lett. A m. t. Akadémia archaeologiai bizottsága 1883-ban a Corpus Nummorum Hungariae Árpádkori anyagának összegyűjtésével bízta meg, e czélból Nyugot-Európa nevezetesebb gyűjteményeit tanulmányozta. 1885-ben a Győrgy Endrétől vezetett balkáni tudományos expedicziónak tagja volt. A m. tud. akadémia 1892. máj. 5. levelező tagjává választotta. A m. történelmi, az országos embertani és régészeti, valamint a m. néprajzi társaság igazgató-választmányi tagja. 1900. jan. 5. a budapesti egyetem bölcsészeti kara magántanárrá képesítette. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye, hogy az oláh nyelv és faj keletkezésének és alakulásának kérdését megoldásához legközelebb hozta. Az 1901-ben megalakult mumismatikai társaság elnökének választotta.
Czikkei az Alföldben (1874. A poroszok régi nemzetisége, 1883. Bukuresti élmények, 1887. 45. sz. Egy aradi román: Alexi György a m. Akadémiában); a Magyarországban (1879. 65. sz. Magyarország közepe: Szarvas irodalma 18748–49-ben, Szarvasi kalendáriom és Greguss Ágost, Aradi R. László névvel, Az orosz Attila); az Ellenőrben (1879. Ukkon-pohár és könyvism.); a Békésmegyei Közlönyben (1880. Magyar kereskedők az Árpádkorban); az Arch. Értesítőben (1882. Montenuovo hg. magyar éremgyűjteménye Frankfurtban, 1885. Magyar aranyak egy rajnavidéki leletben, 1886. Kiadatlan magyar érmek a nemzetközi múzeumban, 1887. A Dobóczky-féle oláh éremgyűjtemény, Ujabb utam az egyetemes magyar éremtári kiadvány érdekében, 1888. Az úgynevezett hunn-székely írás, 1891. Kiadatlan Árpád- s vegyeskori érmek, Redwitz Miklós szörényi bán érmei, Kiadatlan magyar érmek, 1892. Az oláh Decebal-monda, Adatok a havaselvi vajdaság numizmatikájához, 1894. A margitszigeti Árpádkori éremlelet, 1898. Két Árpádkori temető Aradmegyében, Kis Károly aranyérme, 1895. A Béla- és István-féle rézpénzekről, Déli szláv és oláh érmek a Weifert-féle gyűjteményben, A tisza-versenyi éremleletről); a Turulban (1884. A román királyság czímerei és színei, Oláh eredetűek-e a Hunyadyak? 1885. Rákóczy állítólagos sírja a ferik-kőji temetőben); a Vasárnapi Ujságban (1885. A magyar archaeologiai kongresszusból: Hampel, Lipp, Czobor); a Budapesti Hirlapban (1885. Vámbéry és a finnisták, 1887. 359. A svájci «hunnok»); a Numismat. Zeitschriftben (Bécs, 1885. Nonc einmal die Karolus- und Ludovicus-Florence); a Régészeti és embertani társulat Évkönyvében (1886. Dáczia nemzetiségi viszonyai a rómaiság idején); az Erdélyi Hiradóban (1888. Montenegro földje és népe, 3 czikk, Az uj Athéne, 3 czikk); az Ethnographiában (1890. A svájci «hunnok», A székelyek és a magyar honfoglalás, Traján-Decebal tradicziók az oláhoknál, A magyar örmények, A tót név jelentése, Magyarországi spanyol telepek, 1891. A magyar nemzet alakulása, Francziák és elszász-lotharingiak a magyarságban, Hunfalvy Pál helye az irodalomban, 1898. Magyarország és a szomszéd területek) sat.; a Bukaresti magyar képes Naptárban (1890. Román elemek a magyar társadalomban); a Revue d'Orientben (1891. L'Origine des Romaines); a Turisták Lapjában (1891. Az amateur-fotografiai kiállítás két érme); az Ethnol. Mittheilungen aus Ungarnban. (1891. Die Armenier in Ungarn, mutatvány «Magyar társadalom» cz. munkából); a M. Hirlapban (1892. 286. sz. Az oláh Deczebál-monda); a Hunfalvy-Albumban (1892. A magyar irodalom és az oláhok); a Századokban (1892. Oláh történeti kiadványok, 1893. könyvism.); a Hunfalvy Pál «Oláhok történetéhez» (1894. Előszó); Beőthy Zsolt, Képes Irodalomtörténetében (I. füzet. A magyar nemzet őskora); a Tagányival és Kádárral írt megyei monografiában (Szolnok-Doboka megye néprajzi története); a Pallas Nagy Lexikonába ethnographiai és érmészeti czikkeket írt.
Munkái:
1. Magyar pénzverő izmaeliták és Bessarábia. Arad, 1880. Tábla rajzzal. (Ism. Egyetemes Philol. Közlöny 1881.)
2. Anonymus az erdélyi oláhokról. Bpest, 1880. (Ismerteti Századok 1880. Egyet. Philol. Közlöny, 1881. Bud. Szemle XXV. Erre Pascutiu Dénes válasza, A román-oláh nemzet római eredete és nyelvének latinságáról. Arad, 1881.)
3. Magyar styl. Bpest, 1885. (Ism. Bud. Szemle XLII., Pesti Napló 91. sz.)
4. Die ungarischen Münzen des Fürstl. Montenuovo'schen Münzcabinets. Frankfurt, 1886. Két kőnyom. táblával.
5. Az oláh nyelv és nemzet megalakulása. Bpest, 1887. (Ism. Századok, Egyetértés 187., 188., Gömör-Kishong 33., Alföld 187., Salon VII., Ethnol. Mittheilungen, 1888: Bud. Szemle LIV., Aradi Közlöny 181., 182. 2. kiadás: Szabó Ferencz, Tört.-nép- és földr. Könyvtár XX. köt. Nagy-Becskerek, 1890.)
6. A romanismus Illyricumban. Székfoglaló. Bpest, 1896. (Értekezések a tört. tud. köréből XVII. 12. Romanul ford. Costa János. U. ott, 1896.)
7. Daco-Roumains ou Italo-Roumains? Études historiques et philologiques. U. ott, 1897. (Különny. a Revue d'Orient et de Hongrieből, Ism. Ethnographia.)
8. Corpus nummorum Hungariae. Magyar egyetemes éremtár. I. kötet. 1. füzete. Árpádházi királyok kora. A m. tudom. akadémia archaeol. bizottsága megbízásából. U. ott, 1898–1899. 18 táblarajzzal. 2. füzet. Vegyesházi királyok kora. U. ott, 1906.
Mint a néprajzi társaság egyik alapítója szerkesztette az Ethnographia I. évfolyamát (1890.)
R. mint szatirikus költő Lőwy Árpád név alatt írt kéziratban elterjedt verseket.
Álneve és jegyei: Aradi R. László, R. L., r. l. és r-y (az Ethnographiában), R-y (a Vasárnapi Ujságban.)
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. III. 78. l.
M. Könyvészet 1887., 1890., 1896., 1898–99.
Kiszlingstein Könyvészete.
A M. N. Múzeum (1802–1895.). Bpest, 1896. 79. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 510., XVIII. 504. l.
