átmeneti műfajok
átmeneti műfajok: azok a műfajok, amelyek nem illeszthetők egyértelműen valamely → műnem vagy → műfajcsoport keretébe. Az átmeneti műfajok megléte a folklórban egyszersmind a folklór műnemeinek, műfajcsoportjainak és műfajainak sajátszerűségét is jelenti. A hagyományos folklorisztika ezt nem vette figyelembe, és mechanikus osztályozást erőltetett. Újabban egyre inkább formalizált módon történik az ide tartozó jelenségek csoportosítása a műfajok kommunikációelméleti rendszerének (→ műfajhierarchia) alapján. A népköltészetben két nagyobb csoportja ismeretes: a → liroepikus műfajok (pl. lírai balladák, románcok, lírizált epikus énekek), és az → epikolírikus műfajok (narratív lírai dal, lírai dalfüzér). Bizonyos esetekben a szokásköltészet (→ népszokások költészete) alkotásait nevezhetjük epiko-dramatikus, esetleg dramolírikus műfajokhoz tartozóknak. Ezek között is sok az átmenet, főként az előadás mikéntjét illetően. (→ még: műfaj, → szinkretizmus, művészeti) – Irod. Kuhn, Herbert: Zur Typologie mündlicher Sprachdenkmäler (München, 1960); Propp, V. Ja.: Principi klaszszifikacii folkloriszticseszkih zsanrov (Szovjetszkaja Etnografija, 1964); Ranke, Kurt: Grenzsituationen des volkstümlichen Erzählgutes (Europa et Hungaria, Bp., 1965); Anyikin, V. P.: Voznyiknovenyije zsanrov v folklore (Ruszszkij Folklor, 1966); Bausinger, Hermann: Formen der „Volkspoesie” (Berlin, 1968); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972); Dömötör Tekla: A népszokások költészete (Bp., 1974).
Voigt Vilmos
