formula
formula: a népköltészet-elméletek szerint a folklóralkotások legkisebb állandó formai egysége. Voltaképpen azonosítható lehetne a motívum formai megnyilvánulásával. A különböző népköltési műfajokban igen gyakori, bár különböző jelentőségű. A → szólásokban szerkezeti elem, a formula ráolvasásokban és általában a varázsszövegekben mágikus jelentőségű, ezzel szemben a líra vagy a mese esetében formai, sztereotipizáló jelentőségű, viszont a hősepikában a stílus és a jellemzés elválaszthatatlan eszköze. Gyakran több formula kapcsolódik egymáshoz, és ekkor formateremtő elem (pl. a líra közhelystrófái, a → formulamese, néhány gnómikus műfaj, sztereotip átkok, áldások, üdvözlések, köszöntések, káromkodások stb.). Általában ezt a fokozatot használja fel a félnépi folklór is (jelszók, feliratok, kikiáltások formájában). Elhelyezkedésük szerint megkülönböztetjük a kezdő, záró epizódok közti átvezető formulákat. Mindegyikük gyorsan sztereotipizálódik, egy-egy műfajra is jellemzővé válik. Az epika kezdeti formáinak kutatói, főként az ún. harvardi epikakutató iskola megkísérelte, hogy az ún. „szóbeli formula-szerű költészet” fokozatához (oral formulaic poetry) kapcsolja egyáltalán a verses epika kialakulását. Újabb kutatások szerint a formulék megjelenési köre ennél sokkal szélesebb: ismerjük lírai és drámai alkalmazásukat is, a folklóron kívül is megtalálhatók, az Európán kívüli költészetben is jól ismertek. Néhány műfajban rögtönzött álformulák szerepelnek (→ röpdal, → táncszó), ezekben voltaképpen bármilyen szöveg előfordulhat tömör megfogalmazásban, azért nem beszélhetünk bennük valódi formulákról. (→ még: közhely, → természeti kezdőkép). – Irod. Parry, Milman: Studies in the Epic Technique of Oral Verse-Making (Harvard Studies in Classical Philology, 1930); Petsch, Robert: Spruchdichtung des Yolkes (Halle, 1938); Lord, Albert B.: The Singer of Tales (New York, 1960); Bausinger, Hermann: Formen der „Volkspoesie” (Berlin, 1968); Miner, Earl: A költői formulák összehasonlító vizsgálatához (Ethn., 1968); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).
Voigt Vilmos
