Szabó István
Szabó István
Ugyane téren mozgott Szabó István, a ki a Kisfaludy-társaságnak 1843-ban megindúlt hellen könyvtárát Aesopussal és Isokratessel gazdagította. Nem ezek voltak különben első műfordításai, mert már 1834-ben kiadta az Anthologia graeca epigrammjait. Később ugyanő Homer Iliását és Odysseáját is lefordította, élete alkonyán pedig az Argonauticon fordítását bocsátotta könyvpiacra. Mind e fordítások – épúgy mint Fábián és Székácséi – tartalmilag hívek ugyan, de fájdalom, költői érzék nélkül valók; inkább filologus, mint poéta kezére vallanak. Ez áll különben latin és görög nyelvből való műfordításaink legnagyobb részére; szerzőik, nem fogadva meg Toldy bölcs tanácsát, inkább a tudós bírálók, mint a nagy közönség számára dolgoztak, s innen van, hogy még abban az időben is, melyben Magyarországon oly nagy volt a latin és görög írók kultusza, egetlenegy sem hatolt be az olvasók szélesebb köreibe, miként pl. az angoloknál a Pope-féle Homer, az olaszoknál az Annibal Caro-féle Vergilius.
Szabó István.
