Az akadémia fejlődése
Az akadémia fejlődése
S ezzel a Magyar Tudós Társaság első megalakulása be volt fejezve. De nemcsak a természet szerves valói, hanem az ember alkotta szervezetek sem maradnak eredeti állapotukban, hanem, míg csak élnek, folyvást váltakoznak s fejlődnek; akadémiánk első szervezete is változott s fejlődött. A mai akadémia az 1830-ikitól lényegesen különbözik s fejlődési fokozatai folytonos haladást mutatnak s tagadhatatlan tökélyesbülést. E haladási folyamat egyes részleteit, az akadémia fejlődéstörténetét, minden változataiban feltűntetni nem célunk ez aránylag rövidre fogott irodalomtörténetben, csak főbb mozzanataiban igyekszünk vázolni, itt, alapítása történeténél.
Ez a fejlődés, mint minden szerves élő lény fejlődése, tulajdonképen folytonos s nem időszakonkénti, mely időről időre szünetelne vagy éppen visszafejlődnék. De azért, különösen a szemmel látható külszervezetben, egyes időpontokban válik láthatóvá, mikor a folytonos belfejlődés szervezeti változásokban állapodik meg. Így az akadémia fejlődésében is időpontokat lehet megkülönböztetni, melyekben a folytonos fejlődés átalakulássá válik s fejezetekben és szakaszokban nyer szabályzati kifejezést.
A M. T. Akadémia palotája, gróf Széchenyi Isván szobrával.
Kezdetben az akadémia megalakulása első időszakában, a hat osztály, bár névszerint elkülönítve, tulajdonképen önálló működéssel s független élettel nem bírt. Az összes akadémia életébe volt beleolvadva az egyes osztályok működése. S ez természetes következménye annak a ténynek, hogy szaktudományok tulajdonképen s önállóan mívelése hazánkban s irodalmunkban alig volt még az akadémia alakulásakor. Még a nyelvtudomány s a szépirodalom foglalta el a túlnyomólag legnagyobb tért s uralkodott a helyzeten. Az első lépés az osztályok és szaktudományok elkülönítésére akkor történt, mikor 1844-ben a nagy-jutalom – mely addig az egész irodalom legjobb termékének, tekintet nélkül annak tudomány-szakára, ítéltetett oda, ettől kezdve hat éves időközben a hat osztály különböző szakai részére s mindenikben a megelőző hat év legjelesebb termékének adatni határoztatott. A második lépés egy új csoportosítás kisérlete volt, mely a hat osztályt négybe akarta összevonni, 1846-ban, oly módon, hogy a bölcsészeti és jogi, s a mathematikai és természettudományi osztályok összevonassanak egy-egybe, a nyelv- és széptudományi, valamint a történeti külön önállók maradván. De e kisérlet egyelőre nem vált be s az előbbi hat osztály ismét visszaállíttatott, egyidejűleg azonban a heti ülések során az összes ülések az osztályülésktől elkülöníttetvén, az osztályok önálló működése biztosíttatott; részben az által is, hogy a levelező, sőt külső (külföldi) tagok is az osztályokba soroztattak.
