Geleji Katona és Csipkés György
Geleji Katona és Csipkés György
Hazai nyelvészeink közül a XVII. században Geleji Katona István, Komáromi Csipkés György és Pereszlényi Pál válnak ki. Geleji Katona egészen eredeti elme. A Magyar Grammatikátska (1645.) korántsem rendszeres nyelvtan, hanem gyakorlati irányú megjegyzések, még pedig egyrészt »az igaz magyar írásnak«, másrészt »az igaz magyarán szólásnak módja felől való néhány legmegjegyeztetendőbb observatiotskák« gyűjteménye. Az igaz lírának módjában, vagyis helyesírásban ő vitatta először az etimologiai elv uralmát. Érdekes az az észlelete, hogy »a zsidóból, görögből, németből, tótból etc. sok szók ögyeledtek« a magyar szók közé, s hogy »valamellyek két consonansokon kezdetnek, inkább mind idegen szók, mint: spék, spitz; préda, próba etc«. Geleji Katona volt tulajdonképen a mi első nyelvújítónk, mert sürgette a tudományos műnyelv megmagyarítását s erre maga is példát adott. – Komáromi Csipkés Hungaria illustrataja (1665.) meglehetősen gyönge nyelvtan; legérdekesebb még a IV. fejezete: De stupenda verbi Hungarici fecunditate, melyben a ver igének nyolcvan származékával mutatja meg a magyar szóképzés gazdagságát. – Legértékesebb a jezsuita Pereszlényi Pál nyelvtana (Gramm. Linguae Ung. 1682.), mely számos új megfigyelést tartalmaz, p. az ikes ragozás mintáját, és valóban filologiai módszerrel van dolgozva, a mennyiben az egyes szóalakok és szerkezetek példáit pontosan idézi Pázmányból és Káldi bibliájából. – Hadd említsük még Révaira való tekintettel Otrokocsi Fóris Ferenc hírhedett könyvét: Origines Hungaricae (1693.) Már Leibniz helytelenítette azt a hiedelmet, mely szerint a héber az emberiség ősnyelve s belőle származik valamennyi többi nyelv. Minálunk azért tartotta magát legtovább ez a hit, mert hisz a honfoglalók napkeletről jöttek, tehát a magyarok nyelve is napkeleti nyelv, mint a zsidóké. S így Otrokocsi a legnagyobb könynyedséggel magyarázhatta a magyar történeti neveket és egyéb szavainkat a héber nyelv szavaiból!
