A két Szabó Dávid
A két Szabó Dávid
De a magyar nyelv kimívelésére, újítására az elsőbb években senki sem tett annyit, mint a két Szabó Dávid. Baróti Szabó Dávid először Kisded Szótárában, mely előbb daktilikus sorokban (1789.), utóbb szótár alakban jelent meg (1792), elsorolva a legérdekesebb s általa összeszedett régi és új szókat, valamint a vidékieket is. De ezekhez adta némely alkotásait is (erény, szörnyeteg). Utóbb pedig a Magyarság Virágaiban (1803) a szépnek tartott (de kevéssé új vagy újított) szólások nagy mennyiségét gyűjtötte össze és tette közzé s ez által máig becses munkát végzett. Merészebb volt, kevesebbet használt, Barcafalvi Szabó Dávid a bécsi magyar hirlapírók egyik tevékeny társa, Szigvárt klastromi történetének (1787.) fordítója, ki első volt azok közül, kik új szókat rendszeresen, öntudatosan formáltak. E fordítása függelékében az általa formált szók két sorozatát adja, melyeket leginkább a használatban alig érthető, csak általa erőltetve kiokoskodott jelentésű képzőkkel csinált, a nyelv bővítése és kimívelése végett. Megjegyzi azonban, hogy ezeket csak próbául mutatja fel, nem követelve végleges elfogadásukat s az olvasó közönsége bízva életöket vagy vesztöket. Szavait a közönség, kettő-három kivételével, nem fogadta el; csak egy-két írónál találunk irántuk némi figyelmet; péld. Illei Elmefuttatásában (1790), hol némely szavait feltaláljuk, NYÚLAS chemiai munkáiban, hol szintén egy pár található. Csak Dugonics kedvelte különösebben Barcafalvi Szabó Dávid törekvését s követi is, miután ő maga már előbb kezdett, bár szerényebben, ily munkálkodást.
