Szónoki művei
Szónoki művei
Valóban nem volt ez idétt magyar szónok, ki tehetség és elméleti készűltség dolgában Kölcseyt megközelítette volna. Azt lehet mondani, hogy ő már szónok volt, mielőtt még ily minőségben a nyilvánosság terén fellépett volna. Stílje általában rhetorikus jellegű s még leveleiben és költeményeiben is lépten-nyomon szónoki lendületet vesz. Az értekezés, melyet 1827-ben az Élet és Literaturába a szónoklatról írt, eléggé mutatja elméleti ismereteit s arról győz meg, hogy mind a klasszikus kor mestereit, mind az újabb kor egyházi szónokait jól ismerte s e műfaj természetével és feladatával teljesen tisztában volt. Különben a gyakorlatnak sem volt egészen híjján. Közhelyen ugyan, mint maga mondja, jegyzősége előtt sohasem beszélt, de a szónoklatot mint irodalmi műfajt zsenge tanuló kora óta szüntelenül művelte. Hogy mennyire szónoki tehetség, mi sem mutatja jobban, mint a régi rhetorokra emlékeztető szokása, hogy költött esetekre készített beszédekkel igyekezett magát iskolázni már akkor, mikor még nem is sejthette, hogy a szónoki pályán fogja legszebb babérait aratni. Ily rhetorikai stílgyakorlatok a Védelem P. J. számára (egy férjgyilkossággal vádolt nő védelme), A gyilkos anya (alperesi védbeszéd egy gyermekgyilkos anya mellett), a Beszéd a játékszín ügyében stb. Hasonló előtanúlmánynak tekinthetők a Mohács, Vilma (Szemere Pálné emlékezete) és Celesztina című beszédek is, melyek közül a két utóbbi a francia éloge-ok modorában készűlt.
E dolgozatok egytől-egyig fényes bizonyítékai Kölcsey szónoki lángelméjének. De igazán korszakalkotóvá nem ezek, hanem politikai és akadémiai beszédei tették. Pap Endre nyomán érzelmi politikusnak szokás Kölcseyt nevezni, ahogy később Kossuthot is nevezték. Igaz, érzelmes természetét mint politikus sem tudta megtagadni s szónoklataiban inkább a szív emberét halljuk, mint a gyakorlatias államférfiút. De maga mondja Országgyűlési Naplójában: »Képzelhetitek-e, hogy kinek idegein lángfolyam futkos, az nektek száraz, puszta, hideg szavakat találhat fel s éppen akkor, mikor szerelme tárgyáról van szó?« Az ő szerelmének tárgya pedig nemzete volt. Ennek egységét a Részek s majd Erdély visszacsatolásával helyreállítani; nyelvét diplomáciai polcra emelni; alkotmányának modern szellemben való reformálását a nép felszabadításával előkészíteni: ezek Kölcsey vezérelvei, melyek legszebb beszédeit sugalták. Mily változatosság a hangulatokban, mennyi erő és hangzatosság a nyelvben, mily klasszikus művészet a formában! Elmondhatni, hogy a humanizmus és hazafiság magasztos eszméit e korban senki sem védte több hévvel és megragadóbb ékesszólással Kölcseynél. De nagyobb hatással sem. Ő tette parlamenti szónoklatunkat igazán magyarrá és művészivé. Az ifjabb szónoki nemzedék, élén Kossuthtal és Deákkal, tőle leste el a kompozició és a nyelv művészetének titkait. Éppen így iskolát alkotott az akadémiai szónoklatában: Emlékbeszédei Kazinczy (1832) és Berzsenyi (1836) felett ma is mintaszerűek.
Szónoki pályája derekán kellett megválnia legnagyobb sikerei színhelyétől. Megyéje a maradiak pártjának felülkerekedtével az örök váltság ügyében az eddigivel ellenkező utasítást küldött neki, mire Kölcsey 1834-ben lement megyéjébe, hogy küldőit az új utasítás visszavonására bírja. Nem sikerűlt s ő a maga és követtársa, Eötvös Mihály nevében lemondott. Csak búcsút venni tért vissza Pozsonyba, hol beszédével annyira meghatotta az országgyűlést, hogy ez felfügesztette ülését s aznap nem tanácskozott. Kossuth gyászkeretben küldte szét e napról országgyűlési tudósításait.
Kölcsey szobra Nagy-Károlyban.
