PEREC
PEREC
Kisebb-nagyobb, karika alakú apró pereceket a parasztháztartások általában perecsütő, abból élő asszonyoktól vásároltak. Debrecenben a perecsütők már a 17. században céh-szerű társaságba tömörültek. A perecsütő központok piackörzete gyakran területfedő határokkal illeszkedett egymáshoz. Jelentősebb pereckészítő központ volt a 20. században Debrecen, Erdőhorváti a Hegyalján, Somodi a volt Abaúj-Torna vármegyében, Kapuvár-Csorna a Dunántúlon. A perec tésztája különféle összetételű, többnyire kelt, lehet keményebb vagy porhanyósabb. A legfinomabb perecet előbb főzik, aztán sütik meg. Ilyen főtt perec a 12–15 cm átmérőjű rábaközi perec is, amelynek készítése parasztháztartásokban délkelet felé a Bakonyig elterjedt. Vert perec nevét ugyanez onnan kapta, hogy szalalkálival (sütőpor) lazított zsíros, tojásos tésztáját fejszenyéllel verve dolgozták ki. Lakodalomra, húsvétra sütötték, házi készítése a századfordulón már szokásos (MNA VII. 444. térkép). A vásárolt perec országszerte vásárfia, vagy apró sütemény volt ünnepen (Bakó F. 1952).
