I.
I.
18. KÉZSMÁRK ÉS A KÁRPÁTOK.
A szentpáli csata kihatása a lengyel királyválasztásra. A lengyel királyválasztás előkészületei. Báthory jelöltsége komoly számba csak a szentpáli győzelem után vehető. Békés kibujdosik Erdélyből. A császár megtagadja balvégzetű hívét. Elfogatási parancsot küld ellene a kassai kapitánynak. Békés Sárosmegyéből Lengyelországba menekül. A császárpártiak nem szívesen látják lengyel földön; a Báthory-pártiak politikai tőkét csinálnak üldöztetéséből. A krakkai vajda veszi védelmébe, ki akarja békíteni Báthoryval. Békést a spitkovici várban tartják őrizet alatt. A császár kiadatását kívánja a senatustól. Békést Dudith András, a császár lengyelországi követe veszi pártfogása alá. Békés bujdosása a lengyel földön. Lubomirski udvarában húzza meg magát. Ajánlata a kassai kapitánynak, Huszt elfoglalása végett. Az erdélyi bujdosók Rueber körűl.
A SZENTPÁLI csatának nevezetes következményei voltak mind Békés, mind Báthory életére. Békést koldusbotra juttatta, Báthorynak királyi koronát tett fejére. Békés hontalan bujdosóvá lőn, Báthory az erdélyi fejedelemségből a lengyel királyságra emeltetett. Kétségtelen, hogy a szentpáli fényes diadal híre, a vitéz fejedelem győzelmi nimbusa nagyban elősegíté Báthory lengyel királylyá választását.
Épen ekkor készültek Lengyelországban a választáshoz. Mert Valois Henrik lengyel király Krakkóból való megszökésével (1574. jun. 18-án éjjel) megürült a lengyel trón. Elnyeréseért, sokan léptek sorompóba. Legtöbb kilátása volt a királyságra Miksa császárnak; Báthorynak eleinte nagyon kevés. A császár a királyszünet alatt állandó követeket tartott Lengyelországban, a kik minden követ megmozgattak urok érdekében: szórták a pénzt; még kevésbbé takarékoskodtak a fényes igéretekkel, fogadták a zsoldosokat, szervezték pártjukat.* Sikerült is nekik tekintélyes pártot toborzani, főkép a senatorok (főurak és főpapok) körében.
DUDITH András jelentései a császárnak Lengyelországból (bécsi állami levéltár, Polonica)
Báthorynak ellenben a királyválasztás első kisérlete alkalmával (1575 május havában, a stenzyci országgyűlésen) szervezett pártja egyáltalában nem is volt. Jelöltsége határozottabb irányt és erőt csak a szentpáli csata után nyert. Eleinte csupán Erdély fejedelmét látták benne, azét az országét, melylyel az utóbbi évtizedekben szoros kapocs fűzte össze Lengyelországot, és János Zsigmond utódját, a kit a lengyel trónörökösének tekintettek a Jagelló-ház kihalása esetére s a ki valószinű, hogy el is nyerte volna azt, ha az utolsó Zápolya egy évvel elébb meg nem hal, mint az utolsó Jagelló.* A szentpáli csata után Báthory rohamosan meghódította a lengyel nemesség szívét. Nemcsak az erdélyi fejedelmet s a Zápolyák utódját nézték most már benne; de Báthoryt magát, a vitéz fejedelmet, a győzelmes hadvezért, a császár diadalmas ellenségét.
ZAKRZEWSKI Vincze: Po ucieczce Henryka. Krakow, 1878. 396. és következő lapokon.
19. MIKSA CSÁSZÁR ALÁIRÁSA.
Az első választási kisérlet (mialatt Báthory az erdélyi lázadókkal volt elfoglalva) meghiúsulván: az új választó országgyűlésig elég ideje maradt a királyság elnyerése-ért lépéseket tenni.
Lengyelország pártokra szakadt s főkép a német (főúri) és németellenes (köznemesi) párt vívott elkeseredett harczot egymás ellen. Ez utóbbinak egyik jelöltje volt Báthory István.
Békés Gáspárt is ott találjuk mihamar Erdélyből kiűzetése után a lengyel földön, buzgólkodva a császár mellett és szerencsés vetélytársa, Báthory ellenében. S midőn onnan is menekülnie kell, a magyar és lengyel határon húzza meg magát s onnan lesi várja a királyválasztás eredményét. Ott hányódik vetődik s ott vergődik az egész mozgalmas időn a Kárpátok alatt, mint bujdosó, mint száműzött, mint a nyomor embere, a ki hiába vágyik kardot fogni, hogy azt a császár mellett, Báthory ellen, mérlegbe vesse: köszönje meg, ha szabad, ha kegyelemkenyeret kap s van hol fejét lehajtsa.*
Békés életének e tragikus szakáról eddig vajmi keveset tudtunk, történet íróink egy pár sorral végeznek ezzel. A bécsi államlevéltár «Polonica» és «Turcica» actáiból nyert adataim felderítik az ezt fedő homályt.
Békés a szentpáli csatatérről a Mezőségen át Magyarország felé száguldott szétvert serege roncsaival, nehány főúr társaságában. Bethlen váráig meg sem állott. Itt félórai pihenés után hat éves kis fiát, Gábort, hátrahagyva, tovább menekült Szatmárra s onnan Kassára, Rueber felső-magyarországi parancsnokhoz, a kivel jó barátságban volt, s a ki mint ezelőtt, úgy ezután is jóakarója maradt s továbbra is pártfogolta a császárnál.
De Miksa az erdélyi vállalat meghiúsúlása után hallani sem akart többé Békésről. Mert a szerencsétlen vállalat sok kellemetlenségbe sodorta őt, s nyakára zúdítá a törököt.*
A budai basa e miatt támadta meg Balassa Jánost (kinek fia Bálint, a költő, résztvett az erdélyi harczban) s elfoglalta várait, Dévént és Kékkőt. A török erélyesen sürgette a fogságba jutott Balassa Bálint kiadatását, de Báthory megtagadta s megmentette a koszorús költő életét, L. Báthory levelezését portai agensével, Nagy Mátéval s ennek jelentéseit (bécsi állami levéltár Turcica).
RUEBER JÁNOS KASSAI FŐKAPITÁNY.
Khewenhüller Annales Ferdinandaei Conterfeit Cupfferstich Vol. I. 354.
A császár tehát jónak látta szakítani Békéssel s nem késett tiltakozni az általános hit, sőt tudat ellen, mintha ő Békést segítette volna. Tiltakozott Báthory –, a török –, s a lengyelek előtt; bár nem tagadja, hogy alattvalói közül némelyek segítették, de felesküdt katonái közül senki sem.* Csakhogy erről sem Báthoryt, sem a törököt, sem a lengyeleket nem sikerült meggyőznie.
Huberti Langveti legati Saxonici epistolae secretae ad principem suum Augustum. Halae, 1699. pars. II. 126 – 127. l.
A császár, hogy Békés ellen tűntessen, tovább is ment. Elfogatási parancsot küldött ellene Ruebernek. Békés ekkor (1575 aug. elején) Eperjeshez közel, a lengyel határon egy faluban, valamelyik barátjánál húzta meg magát. Rueber színleg nehány katonát küldött elfogatására, kik azonban szökni engedék. A császári katonák a már letartóztatott Békést útrakészülés ürügye alatt más szobába engedték s ő onnan kiosont az istállóba, lóra kapott s meg sem állott a lengyel határig. A német zsoldosok üthették lába nyomát. Általános volt a hit s bizonyára nem légből kapott, hogy maga Rueber sem akarta elfogatni. A császár maga is tudta, hogy a kassai kapitány készakarva szöktette meg.*
Liszthi a magyar kanczellár Báthorynak 1576 okt. 18. (bécsi titkos levéltár, Hungarica).
20. RUEBER ALÁIRÁSA.
Békés Sárosból Szandeczbe menekült. De nyugodalmat az üldözött bujdosónak a lengyel föld sem adott. Mert ott, hol a császárpártiakban barátokat remélt – épen ellenségeket talált. Erdélybe ütésének híre sokkal nagyobb hullámokat vert fel Lengyelországban, mint azt előre gondolták volna. – A németellenes nagy nemesi párt politikai czéljaira – az osztrák ház elleni gyülölet táplálására – használta fel a császáriak Erdély ellen fellépését. Dudith András, a volt pécsi püspök, most a császár lengyelországi követe, alig harmadfél héttel a szentpáli csata után (julius 28-án, majd ismételve aug. 11-én) arról panaszkodik Krakkóból a császárnak, hogy rosszakaróik s a Báthory-párti lengyelek kapva kapnak a Békés dolgán, hogy a gyűlölet és rágalmazás magvát hintegessék; Báthoryt pedig égig magasztalják vitézségeért, s pártja naponként növekszik.*
DUDITH a császárnak (bécsi állami levéltár, Polonica).
«Nagy sebet ütött ügyünkön – sohajt fel – Békés veresége; gonoszakaróink kiaknázzák ellenünk: bár csak a világra se jött volna soha ez a balvégzetű ember (homo calamitosus)».*
DUDITH a boroszlói püspöknek, Krakkó, 1575 aug. 4. (bécsi titkos levéltár, Polonica).
Így gondolkoznak Békésről a császár lengyelországi hívei s legkevésbbé sem örülnek Lengyelországba menetelének.
Mit várhatott még ilyen viszonyok között a németellenes és Báthory-párttól?
Alig hogy lengyel földre ért: Menzikben a város polgármestere letartóztatá. Békés most, a császárpártiaktól is üldöztetve, ellenségeihez folyamodott, a kiknél valóban több kiméletre talált. Kérte a krakkai vajdát, Zborowski Pétert, a ki Báthory pártjának úgyszólván feje volt, hogy találkozhassék vele, mert nagyon fontos dologban (de rebus maximis) óhajtana vele beszélni. És a krakkai vajda rögtön szabadon bocsáttatá. Aug. 6. és 7-dike közötti éjjel pedig Zborowski András, az udvari marsal, Békéshez utazott. Krakkóban azt rebesgették, hogy a Zborowskiak Békést ki akarják adni Báthorynak.* Nem is csudálnók, ha királyjelöltüknek legnagyobb ellensége kézbeadásával kívánnának kedveskedni. De nem úgy történt. A büszke, lovagias Zborowskiak nemesebb czélt tűztek ki maguk elé: nem megsemmisíteni, de kibékíteni s megnyerni akarták királyjelöltük legelkeseredettebb ellenségét. Képesek voltak e nemes czélért kitenni magukat Báthory gyanújának; de végre – ha nem is mindjárt – czélt értek.
DUDITH a császárnak (bécsi állami levéltár, Polonica).
Békést Zborowski András éjnek idején Krakkóba kisérte, hol szorgos felügyelet alatt tartották, hogy a császári párttal ne érintkezhessék. Békés maga bevallá ott a vajdának, hogy őt a császár segítette Erdély ellen. E hírre gúnyosan kérdezgették a Zborowskiak: «vajjon jóravaló uralkodó-e az, a ki szomszédját alattomos eszközökkel akarja uralmából kiforgatni s ezáltal a törököt oktalanúl provokálja» Dudith ezeket hallván, azt sem tudta, mivel védelmezze a császárt. «Miért nem tudatta vele előre az erdélyi vállalatot, hogy a kedvezőtlen kimenetel esélyeire előkészítette volna a kedélyeket!?»* Dudith mindent elkövetett, hogy Békéshez jusson Krakkóban; de hiába. Ki akarta szabadítni az ellenpártos Zborowskiak kezéből; de nem mehetett semmire. Végre a császártól kért utasítást, hogy mitévő legyen Békés érdekében? Attól félt, hogy Békésnek a szultán kívánságára a lengyelek egyszerűen leütik a fejét, mint egy moldvai trónkövetelővel tevék.*
DUDITH Miksának. U. o. (Polonica.)
DUDITH Miksának (bécsi állami levéltár Polonica).
De nem az történt. A Zborowskiak inkább pártczéljaikra akarták őt felhasználni. Zborowski András augusztus 19-én Spitkovic várába vitte s ott tisztességes őrizet alá helyezte Békést. Dudith szerint ugyan «olyan börtönbe tétette a szerencsétlent, a hol senki hozzá nem férhetett s a hol hosszú lánczczal a falhoz volt kötve, éjjel békót raktak a lábára s e hírrel a krakkai vajda tüstént Erdélybe küldé titkárát».* De ez a fogság, mint a következmények megmutatták, nem lehetett olyan sulyos.* Ott volt vele testvére, Békés Gábor is, a ki augusztus 23-án ötöd magával gyorsan eltávozott Spitkovicból, a mikor Gáspárt is kivették a fogságból.*
DUDITH a császárnak aug. 19. (u. o. Polonica).
Abból is kitünik, hogy nem lehetett oly kemény fogság a spitkovici és Békés nem lehetett lánczra vert rab, mert már aug. 20-án ugyancsak szabadon ír a császárnak s fogságáról egy szóval sem emlékezik meg.
DUDITH a császárnak augusztus 23. (U. o. Polonica).
A krakkai vajda és fivérei czélja az volt, hogy Békést kibékítsék Báthoryval s e végett futárt küldöttek Erdélybe. Békés, úgy látszik, nem ellenezte; bár alig bizott sikerében. Másrészt még nem adta fel a reményt, hogy a császár visszafogadja kegyébe. Míg jóakarói Báthorynál tesznek lépéseket érdekében, addig ő a császárt keresi meg spitkovici magányából. Emlékezteti, mi mindent igért neki a speyeri szerződés megkötése alkalmával, hogy újítá meg igéretét, mikor János Zsigmond halálát bejelenté, sőt másnap (márcz. 29.) milyen levelet iratott neki a győri püspök által, tele biztatással, s aztán midőn erdélyi vállalatára udvarából császári kegyével elbocsátá; minő igéreteket tett neki élőszóval, majd sajátkezű levelével.* Panaszolkodik, hogy Lengyelországban nincs biztonságban, attól is félhet, hogy Báthory felbérelt gyilkosokkal öleti meg. Ide jutván, most már annyira alászállott igényeivel, és csupán annyit kér: lenne tekintettel arra, hogy mindenét az ő szolgálatában veszté el s engedné meg, hogy fivérével együtt birodalma határán belől; vagy Berencsen (Nyitramegyében) Nyáry Istvánnál, vagy Morvában egy barátjánál lakhassék s hogy parancsolná meg Ruebernek, hat éves kis fia Erdélyből való kiszabadítását s hozzá küldését.*
Ha kétségünk volna, e levél magában eldönthetné, hogy Békés a császár tudtával, sőt biztatására ütött be Erdélybe
BÉKÉS a császárnak Spitkovicból 1595 aug. 20. (bécsi állami levéltár, Hungarica).
A császárnak eszeágában sem volt, hogy a Békés sorsa javításáról gondoskodjék, sőt inkább a legnagyobb aggodalommal tölté el az ő Lengyelországba menekvése s meghagyja ottani követének, hogy kisérje figyelemmel Békés minden lépését.* Méltán aggódhatott, hogy Békés Lengyelországban csak kárt tesz a császári ház különben is népszerűtlen ügyének. Aggodalmait teljesen osztá krakkai követe, a ki viszont engedélyt kér, tudatni a krakkai vajdával, hogy a császár Békést a kassai kapitány által elfogatni rendelte, hadd lássák a lengyelek, hogy nem pártolja őt; mert ennek híre menne s a lengyel nemesség gyűlöletét talán mérsékelné. Sőt tovább megy s felveti a kérdést: nem jó volna-é Békést ott Lengyelországban elfogatnia, ha vérontásba kerülne is?* Békést pedig ugyanakkor meginteti (a krakkai alkamarást küldvén hozzá), hogy a császár ügyét mozdítsa elő s inkább bizza magát Rueberre, mint a lengyel pártosokra.
A császár Dudithnak aug. 14. (bécsi állami levéltár, Polonica).
DUDITH a császárnak 1575 aug. 23. (Polonica).
A császár mindezt helyeselte, sőt annyira egy véleményen volt követével Békést illetőleg, hogy még Bécsbe sem ért Dudith javaslata, mikor ő már lépéseket tett Békés kiadatása végett.* Meghagyta követének, hogy a felől a lengyel senatussal tárgyalást kezdjen, de csak úgy, ha biztos kilátása nyilik a sikerre, és új rágalmakra és méltatlankodásra nem szolgáltat ez által okot.*
Levelet intézett a lengyel senatorokhoz (aug. 29-én), tudatván, hogy Békést Magyarországon elfogatni rendelte, hogy érdeme szerint börtönre vettesse; de ö, azoknak esztelensége miatt, a kikre elfogatása bízva volt, jóllehet már kezök között vala, elmenekült s Lengyelországba futott. Minthogy pedig Békés elfogatására, a ki nagyot vétkezett ellene, fontos okai vannak, kéri a senatust, hogy adják őt ki. (Bécsi állami levéltár, Polonica.)
Dudithnak azt írja a császár, hogy ő nem segítette Békést Báthory ellen, sőt mikor kevesed magával udvarát elhagyta, a kassai kapitánynak megparancsolta, hogy egyik félt se merje segíteni; Békés a török basák csalfa igéretében bízva, magyar és német fegyveresekkel, kik nem állottak a császár zsoldjában, a maga erejéből csapott Erdélybe. S minthogy Békés az oka a budai basa által kezdett háborúnak, szeretné őt megbüntetni: kérje tehát kiadatását a lengyel senatustól, átadván hozzájuk írt levelét; de csak akkor, ha látja, hogy a kéréssel föl nem sül. (Bécsi állami levéltár, Polonica.)
De ez a fegyver is a császár ellen fordult s Békésnek csak előnyére vált a lengyelek szemében. Mert midőn a nemesség megtudta, hogy Békést el akarják fogatni: a szidalmak ismét megujúltak a császár ellen. «Nem kell nekik olyan király (mondogatták), a ki így jutalmazza meg azt az alattvalóját, a ki érte vesztette el mindenét.» Békés iránt az érdeklődés és részvét csak fokozódott.
Békés még mindig a Krakkótól négy mértföldnyire fekvő Spitkovic várában időzött; most már szabadlábon s bőségben élt a krakkai vajda költségén. Roppant sokan látogatták a nemesek közül, úgy hogy a császáriak most már azon aggódtak, hogy egyszer csak átcsap az ellenpártra. Mert a krakkai vajda követet küldött (Przeczlawskit) érdekében Báthoryhoz, hogy vele kibékítse. Békés szabadon járt-kelt, megfordult Krakkóban is s meglátogatta Dudithot. Találkozott ott Blandrata György doctorral, Báthory lengyelországi követével is.*
Blandrata, egykor János Zsigmond orvosa, a ki Lengyelországban sokáig tartózkodott s jól ismerte a lengyel viszonyokat – most mint Báthory követe szintén Krakkóban időzött, a hol két levelet mutatott fel annak bizonyságára, hogy a császár csakugyan segítette Békést. Az egyik a császár levele volt Békéshez, a másik Telegdy Mihályhoz, Békés segítése végett. De Békés Dudith előtt megtagadta ezek hitelességét, s esküdözött, hogy koholmányok.
A császári követ, a személyes érintkezés és ismeretség
DUDITH ANDRÁS
Strachovszky metszete után.
következtében, megszerette bujdosó honfitársát. Magasztalással szól róla. «Éleselméjű, nagytehetségű, nemeslelkű és nagy tervekkel foglalkozó férfiúnak ismerte meg őt». Nem elfogatására gondolt többé, de pártfogolására, s czélúl tűzte ki, hogy a császárt kiengesztelje Békés iránt. A két pártvezér tehát, a krakkai vajda és Dudith (egymás sógorai) versenyre kelnek Békés érdekében – egyik Báthorynál, másik a császárnál.
Békést multja a császárhoz köté s a szenvedett méltatlanságok daczára – még mindig onnan remélte sorsa jobbra fordúlását. Nem késett most sem kérni a császárt: ne kívánja elfogatni; hadd lakhassék inkább Bártfán vagy Késmárkon. Dudith közvetíté e kérését (szeptember 29-dikén), tanácsolva a császárnak, hogy ne űzze Békést a végső kétségbeesésbe; méltó az ily ember a támogatásra. Ajánlja hogy vagy biztosítsa a császár legalább titokban levéllel, hogy Rueber védelme alatt bizton és szabadon élhet, vagy legalább neki engedje meg, hogy ő a maga szavára igérhesse azt.* Kéri a kassai kapitányt is: tanácsolja ugyanazt a császárnak, hogy rendelné Békést Késmárkra vagy Bártfára, a hol felügyelet alatt ugyan, de tisztességesen élhessen, mert ezáltal nemcsak betömné a rágalmazók száját, de a jövőben még jó hasznát is vehetné. Mert a szerencsétlen ember üldözésével, nyomorával nincs a dolgon segítve, csak Báthorynak tesz a császár kedvére; ellenben Békés tisztességes látása a legnemesebb bosszú volna Báthoryval a dühös ellenséggel szemben.*
DUDITH a császárnak szept. 29-én (bécs állami levéltár, Polonica).
DUDITH Ruebernek. 1575 szept, 29. (bécsi állami levéltár, Polonica).
A császár azonban hajthatatlan maradt. Azt válaszolta, hogy Békésnek magyarországi tartózkodásra menedéklevelet nem adhat, mert az mind reá, mind Békésre nézve káros volna a török miatt; maradjon inkább Lengyelországban, vagy menjen a német birodalomba; kétségbeesett lépéstől azonban minden áron visszatartandó.*
A császár Dudithnak. Regensburg, okt. 15. (u. o. Polonica).
21. BLANDRATA ALÁIRÁSA.
E közben megjött Báthory válasza is Békés felől a közbenjáró Zborowskiakhoz. Menjen hozzá Békés Erdélybe, kérjen tőle engedelmet s esküdjék neki hűséget!* Kemény föltételek, föltétlen meghódolás. De Békés nem volt még annyira megtörve, hogy e föltételt elfogadja. Nem rövidült meg az úr karja! – Ő még bízott: a császár ügye diadalában, bízott két befolyásos pártfogójában s remélté, hogy a császár előbb-utóbb ki fog engesztelődni iránta.
DUDITH a császárnak 1575 okt. 9. (u. o. Polonica).
De a Báthoryval való kibékülés meghiúsúlása után nem maradhatott többé a krakkai vajda védszárnyai alatt, a kire Báthory már is gyanús szemmel nézett, a miért Békést pártfogásába vette.* El kellett tehát hagynia Spitkovicot, daczára ellenségei fenyegetőzéseinek. Azt beszélték, hogy mihelyt a krakkai vajda védszárnyai alól elbocsátja, vagy Báthoryhoz viszik, vagy megölik. Dudith figyelmeztette erre Békést, megmutatván neki az útat, hogy merre menekülhet.*
Ismeretlen Dudithnak. 1575 okt. 6. (bécsi állami levéltár, Polonica).
DUDITH a császárnak okt. 12. (u. o. Polonica).
Ámde Békés nem akarta elhagyni a lengyel földet, inkább meghúzta magát egy-egy nemes házánál, bujdosott hegyen-völgyön, s háldogált, ha kellett, az erdők rejtekében. Az ellenséges tenger nép között akadt jó barátja is. Így okt. végén és nov. folyamán Lubomirski előkelő nemes udvara, Krakkótól három mértföldnyire, nyujt neki menedéket. Nem élt tétlenül ott sem. Sikeresen működött a császár érdekében, a kiben még mindig reményei horgonyát vetette. Lubomirskit magát is ő nyerte meg az osztrák párt részére.*
DUDITH a császárnak okt. 24. (bécsi állami levéltár, Polonica) és a lengyelországi pápai nuntius a pápai államtitkárhoz. 1575 nov. 15. Varsó (a vaticani levéltárból).
Békés Lubomirski házánál akarta megvárni a királyválasztás eredményét. Folytonos érintkezésben állott onnan Dudithtal és Rueberrel, mert az ő közvetítésüktől remélte, hogy a császár újra kegyébe fogadja s hogy nem sokára összemérheti kardját a régi vetélytárssal. Már októberben ajánlatot tett a kassai kapitánynak, Huszt, e fontos végvár elfoglalására, hogy Báthory útját elzárják Lengyelország felől.* A tervezett «merénylet» híre Erdélyben is elterjedt, ott még a napot is tudni vélték: 1586 jan. 8-ra várták a betörést, mikorra Báthory unokahúga, a Kerecsényi lány lakodalma volt kitűzve.* Csak a császáron mult (a ki nem akarta kardélire állítani a dolgot), hogy a betörés elmaradt. Békés hiába akart érdemeket szerezni a császár kegye megnyerésére: újabb erdélyi kísérletről Bécsben hallani sem akartak.
BÉKÉS Dudithnak. Mivel Huszt birtokából őt és Bornemiszát Hagymási teljesen ki akarja zárni, nem jó volna-e kettőjüknek ezt oly módon megakadályozni, hogy Lengyelországból becsapjanak, Husztot, e fontos határvárat elfoglalják s így ők zárják ki az «árúló» Hagymásit Husztból. (Bécsi állami levéltár, Hungarica.)
TEUFFENBACH a császárnak. Szathmár 1575 decz. 29. (bécsi állami levéltár, Hungarica).
Békés azért nem csüggedt el. A királyválasztástól remélt fordúlatot. Addig is fentartotta összeköttetését az erdélyi bujdosókkal, kiknek egy része körülötte volt Lengyelországban, mint öcscse Gábor, Bornemisza Boldizsár* és többen; más része Kassán és vidékén, Rueber körül vonta meg magát, mint Andrássy Péter, Telegdy Mihály, Kendy Gábor stb. Ide s tova bolyongtak ezek is* s várva várták vezérökkel, Békéssel egyetemben, melyik részre dől el a lengyel királyság sorsa? Szentül hitték, hogy Miksa lesz a lengyel király.
A Zborowskiak Békés kibékítése meghiúsultával Bornemiszát próbálták kibékíteni Báthoryval, úgy hogy Békés Huszt birtokából kizárassék. DUDITH a császárnak 1575 okt. 24. (bécsi állami levéltár, Hungarica).
Fel akartak menni a császárhoz, de Rueber lebeszélte őket. RUEBER a császárnak 1575 decz. 18. (bécsi állami levéltár, Hungarica).
