I.
I.
Az orvosi rend a XVII. században. Chirurgusok és vándorborbélyok. Kuruzslók. Városi physicusok. Egyetemi szakképzettség. Páriz, mint orvos. Városi orvosnak hívják. Földváron telepszik le. Megnősül. Praxisa. Udvari orvos lesz. Nagy-Enyeden tanárnak választják meg. Tanártársainak magatartása. Beiktatása. Tantárgyai. Gyógyszertárt rendez be Nagy-Enyeden. Apafiné és a fejedelem gyógykezelése. A fejedelem halála.
AZ ORVOSI REND működési köre a tizenhetedik században nálunk épen úgy, mint külföldön* a műveltség és képzettség nagyon különböző fokán álló emberek között oszlott meg. Egy részét a «borbélyok»* foglalták le: az ő feladatuk volt az érvágás és a különféle sebészeti műtétek végzése. Hívatásukat mint mesterséget, más mesteremberek példája szerint, czéhekbe állva gyakorolták.* Voltak vándorborbélyok is, kik városról városra járva, különösen vásárok alkalmával kerestek patienseket; kuruzslók, kik valamely általuk felfedezett gyógyszerrel házaltak, mely rendesen egyetemes hatással bírt, minden betegség ellen használt; ezek sem hiányozhattak nagyobb vásárokról. Mesterségüket nagy reklámmal űzték s gyógyszerükhöz olykor a használati utasítást ki is nyomatták.* Általában kevés volt azok száma, kik valamely egyetemen szerezték orvosi ismereteiket s azután egészen ennek szentelték volna magukat; ilyeneket többnyire csak egyes nagyobb városokban találunk;* rendesen a város költségén tanultak s a város hívta meg és fizette őket; olykor külföldi, sorstól hányatott orvosok is elvetődtek hozzánk s itt a főúri vagy fejedelmi udvarokban vonták meg magukat, mint házi orvosok.*
BAAS: Die geschichtliche Entwicklung d. ärztlichen Standes. (Berlin 1896.) 239. kk. ll.
A chirurgus magyar neve.
A budai chirurgusok vagy borbélyok 1703. nov. 14. megerősített német s a debreczeniek 1735. decz. 30-án megerősített magyar nyelvű czéhszabályait közli LINZBAUER: Codex sanitario-medic. Hungariae, tom. II. (Buda, 1852–6.) 382–5. ll. és II. 55–61. ll. Ezeknél régibb a lévai borbélyok czéhszabálya magyar nyelven, melynek hiteles másolata a budapesti egyetemi könyvtárban van.
Pl. HOFFMANN ILLYÉS seb- és szemgyógyítótól: «Az Electuariumnak, az az a Terjeknek hasznarol» cz. hírdetése, melyet egy könyvtáblában Fraknói V. fedezett föl. M. Könyvszemle 1878. 293.–4. ll.
DEMKÓ: A magyar orvosi rend története 283–7. ll. Ugyanitt 1. az orvosi családokat, melyekben e tiszt apáról fiúra szállt.
Pl. Blandrata György.
Ezeken kivül külföldi egyetemen tanuló ifjaink közül többen szaktudományuk mellett orvosi tudományokat is szorgalmasan hallgattak* s hazajövet mint tanárok vagy papok mellékesen gyógyítással is foglalkoztak.*
A Nadányi Mihály instructója is ezt mondja, noha az ő fia nem orvosnak készült: «Az Anatomica professiokra, mikor anatomizálnak diligenter reá járj, Bartholinust megszerezd, a Lejdai editiót, abbul ad situm partium earundemque functiones a professore applicatus megtanuld, mert sem egessegedre egyébként gondot nem viselhecz, sem jó philosophus nem lehetsz.» RÉVÉSZ-féle Figyelmező 1878. 489. l. (GÉRESI közleménye.)
L. Sellyei Balog István levelét Teleki Mihályhoz (1663. szept. 8.) a Prot. Közlöny 1888. évf. 223. l.
Párizunk egyetemi tanulásának iránya olyan volt, mintha kizárólag az orvosi tudományra készült volna, ebből következtetve neki városi orvosnak kellett volna lenni, de a körülmények őt is olyan életpályára utalták, a hol gyógyítással csak mellékesen foglalkozhatott. Pedig az alkalom az előbbire is önként kinálkozott volna. Midőn külföldről hazajövet Debreczenben időzött, erővel ott akarták marasztani városi orvosnak;* Enyeden is, hová Kolozsvárról rándult le, «becsülettel» marasztotta volna a vármegye főbírája, a számvevőség és város hadnagya, de kitért e meghívások elől; úgy látszik, hogy legalább egy ideig hívatal nélkül, mint gyakorló orvos akart szerencsét próbálni, ezért nem vállalta sem egyiket, sem másikat. Pedig Debreczenhez nem sokára családi kötelékek is fűzték, egy itt lakó nemes embernek borosjenei Zöldi Istvánnak leányát, «Katót», vevén el feleségül.*
Vitae cursus. Irodalomtört. Közl. II. 510. A fia által írt életrajz szerint elég fényes évi fizetéssel többször hívták rendes városi orvosnak. Miscell. Tigurina II. Th. II. Ausg. (Zürich 1723.) 188. l.
Páriz ezután még kétszer nősült. Második neje Székhalmi András kapitiha leánya, harmadik Nyiró Judit volt. Talán felesleges is említenünk, hogy Páriznak Pietrosával szőtt szerelmi viszonya, ki őt hazájába is elkisérte, alaptalan. E mondát ketten is feldolgozták: PAULIKOVICS LAJOS: «Rajzok a hajdankorból» I. kötet. (Pest 1855.) cz. művében. 214–276. ll.: «Pietroza. Deákkalandok» s egy részét újabban GYALUI FARKAS «Az utolsó szó» czímű egyfelvonásos vígjátékában, mely a «Budapesti Hírlap» 1898. évi karácsonyi számában jelent meg.
Misztótfalusi Kis írja, hogy ha egy orvos valahol letelepszik, míg «ki nem híresíti», hogy a nyavalyákhoz ért, addig senki sem keresi meg orvoslás végett.* Páriznak, úgy látszik, nem volt szüksége ilyen reklámra, e nélkül is csakhamar keresett orvos lett.* Enyed és a brassómegyei Földvár, hol magának egy kis földbirtokot szerzett, volt rendes tartózkodási helye; itt keresték föl a betegek orvosi tanácsért, vagy innen vitették magukhoz. Sajnálni lehet, hogy Naplójában nem örökítette meg, hogy ez idő alatt kiket és milyen betegségben gyógyított. A korábbi időből a Petrőczi István nevét ismerjük betegei közül, a ki Biharra magához vitette.*
Mentség 17. l.
Justissima Adorea. 1717. Az életrajzi részt közölte belőle gr. KEMÉNY J. Tört. és irod. kalászatok. (Pest. 1861.) 251–254. ll.
Vitae cursus. Ir. K. II. 510.
Enyedi tartózkodása alatt nyert Páriz megbízást arra, hogy a collegium épületében gyógyszertárt, vagy a mint ekkor nevezték «patikaszerszámos bolt»-ot rendezzen be* s itt kapta az Apafiné, Bornemisza Anna és Teleki Mihály meghívását az udvari orvosi tisztre.
Vitae cursus Ir. Közl. II. 511. E helyet csak úgy értelmezhetjük, hogy az iskola számára rendezett be gyógyszertárt.
A tudományába vetett bizalom e nyilvánulásait követte az enyedi collegium gondnokainak* választása, az ujonnan szervezett negyedik tanári állásra. E tanszékkel ez idő szerint a görög nyelv és erkölcstan tanítását kötötték egybe * s az iskola két tanára, talán mert nem tartottak egy orvost ezek tanítására alkalmasnak,* talán mert a negyedik tanszék szervezése nem volt kedvük szerint:* mindent elkövetett annak megakadályozására, hogy Páriz tanszékét elfoglalja.
Bethlen Miklós és Macskási Boldizsár.
Nagy-Enyeden, az 1671-ik évi gondnoki utasítás szerint, három tanár volt, a kiknek tantárgyai így voltak beosztva: 1. theologiae professor, 2. philosphiae naturalis et historiarum pr., 3. logicae et philologiae professor. Dési Márton tanította az elsőt, Csernátoni Pál a másodikat, Nadányi János a harmadikat. Prot. Közl. 1886. 64–65. ll. De e beosztáson többször változtattak.
Mily jól tudott Páriz görögül, eléggé mutatja a Békés-Horváthi János halálára írt görög verse. Megj. költeményeivel együtt: Basel 1674.
«Mikor negyedik professornak behozták ő kegyelmét, akkor is contradicaltak.» Az enyedi tanulók panasza Telekihez. Marosvásárhelyi Teleki-levéltár. 2357. sz. a.
72. FÖLDVÁR.*
Földvár képét Hunfalvi «Magyarország és Erdély eredeti képekben» cz. munkájából vettük.
Ez a választás 1678-ban történt s Páriz még a következő évben sem volt tényleg tanár s csak 1680. évben január havában iktattatta végre be az egyik gondnok, Bethlen Miklós. Tofeus püspök fellépésére volt szükség, hogy a választás érvényesüljön, de így is előbb változtatni kellett a tantárgyak beosztásán s a két tanár annyit csakugyan kieszközölt, hogy Párizra az erkölcstan helyett a physika tanítását bízták.* De ez csak kezdetben volt így. Később az általános és részleges physika mellett tantárgyai között találjuk nemcsak a metaphysikát, hanem az Apostolok cselekedeteinek bírálati fejtegetését, sőt a Rómabeliekhez írt levél magyarázatát is.*
A görög nyelvet azért ezután is tanította s a «Justissima adorea» szerint magyarázta Homerost, Pindarost, Hesiodost. (M. N. Múz.)
Vitae cursus. Irod. Közl. II. 513.
73. GYÓGYSZERTÁR BELSEJE A XVII. SZÁZADBAN.*
A gyógyszertár belsejét feltüntető metszetet Jost Amman «Eygentliche Beschreibung Aller Stände (Frankf. 1568.)» cz. műből vettük.
Páriz a tanári állás elfoglalása után az orvosi gyakorlatot sem hagyta abba, sőt most még keresettebb orvos lett, úgy, hogy e miatt a tanítást is sokszor félbe kellett szakítania. Különösen a betegeskedő fejedelemasszony szorult sokszor rá segítségére. Különben is féltékeny gonddal őrizte egészségét s férje egyízben nyolcz boszorkányt záratott tömlöczházba, kikre az a gyanu esett, hogy megígézték.* Volt ugyan «patikaládá»-jában is mindenféle gyógyszer: kénkő, csukafog, török balzsam, emberkoponya pora, szarvas szarvának a pora, szarvas szíve, márcziusi nyúlszem, Ábel vére, sárkányvíz stb.,* de ezek gyógyhatásában nem bízott eléggé s házi orvosa Páriz tanácsait is óhajtotta hallani, a ki hónapokat töltött mellette most Gyula-Fehérváron, majd Fogarason.*
SZILÁGYI: Erd. Orsz. Eml. 18. köt. 28. és 310. ll. Vass Gy. és L. Naplói 38. l.
THALLÓCZY L.: I. Apafi Mihály udvara. Századok 1878. 521. l.
Vitae cursus. Irod. Közl. II. 512. 514. l. V. ö. Nadányihoz írt levelével, mely szerint egyfolytában 13 hétig «continuuskodott» a fejedelemasszony mellett. (Teleki-levéltár 2324. sz. a.)
A fejedelemasszony halála után a fejedelemnek volt szüksége tanácsaira. Az elhunyt, míg élt, az Apafi-háznak éltető lelke volt; maga ügyelt föl a gazdaságra, az udvarra és cselédségre; nélküle a fejedelemnek az se maradt volna, a mit egyék,* eltékozolta vagy elajándékozta volna.
Cserei M. megjegyzése. Hist. 196.
74. BORNEMISZA ANNA NÉVALÁIRÁSA.*
Bornemisza Anna névaláírása 1670 márcz. 8-iki leveléről. Eredetije az Orsz. Levéltárban.
Halálát* nem is élte soká túl. Azon való töprengésében, hogy ő már öreg s felesége elhunyta miatt fia is nevelés nélkül marad s házára pusztulás vár, buskomorságba esett. Hat hétig nem szólt senkihez, nem akart enni, hanem sóhajtozva járt fel s alá palotájában. Hiába vígasztalták. Végre lassanként az által tért magához, hogy az urak mindennap vittek neki egy zacskó pénzt, mindig mást-mást nevezve meg küldőül. «Kegyelmes uram – úgymond ezt a pénzt most hozta Apor István a harminczadokról; ezt a pénzt a sóaknából hozatta Inczédi Pál, ezt a pénzt ez s amaz udvarbíró küldötte; mit búsul Nagyságod, mikor elég pénze vagyon?» Így tért lassanként magához.*
1688 aug. 27.
Cserei, Hist. 195.
Ez idő alatt Páriz állandóan a fejedelem mellett volt Balásfalván s bizonyára az ő tanácsára alkalmazta a környezet a fentemlített és sikerre vezető gyógymódot.*
Vitae cursus. Ir. Közl. II. 514. 515. Páriz e szerint az 1688. 1689. és 1690. év nagy részét a fejedelem körében töltötte.
