A szász nők viselete.
A szász nők viselete.
Az erdélyi száz nők viselete az időnkénti divattal tartott. (XXII. 3. 63. 8.) A hosszú palást és kis suba, a ránczos felimeg, a hólyagos újju kézelős ingváll, a kivágott ruhaderék, csipkés előruha s hosszú vagy kerekaljú szoknya, meg a ránczos vörös brassai saru mind az általános magyarországi viselettel egyezik. A miben leginkább eltértek, az a mell közepén hordott nagy kerek boglár vagy – mint Apor mondja – medály forma «kesentyű», kösönytű volt (XXII. 3.), mely még a középkori viseletükből maradt fenn (V. ö. 43. 17.); a városi patricius családbeli nők aranyból készítették s drágakövekkel rakatták meg, a falusi szász asszonyoké pedig ezüstből vagy épen csak ónból és pléhből volt, de a csinált kő, színes üveg ebből sem hiányozhatott. A fejkendő és kis suba, mint Toppeltinus képein látható (63. 8.), a XVII. század második felében is fennmaradt nálunk, a mikor a magyarságnál már a főkötő és mente divatozott.*
Ung m. 1666. árszabását l. Tört. Tár. 1894. 555–556. l. Apor Metymorph. 343, 344. – Toppeltinus: Origines et occasus Trnassilvanorum. 1667.
